Bevezető: Néhány gondolat a görgetésről a Mac-en
Az egyéb operációs rendszerekről Mac-re áttérők számára a macOS operációs rendszer egyik szembetűnő, már a legelején tapasztalható újdonsága a görgetés másfajta értelmezése, az Apple által természetesnek nevezett, az iOS eszközök filozófiáját követő görgetés, amely gyakorlatilag fordítottja a korábban megszokott, és az OS X 10.7 "Lion" előtt a Mac-en is standard görgetési képletnek. A korábbi rendszerekben a görgetés azt jelentette, hogy ha lefelé húzzuk a görgetősávot - vagy ujjkövető eszközön lefelé görgetünk -, akkor a tartalom felfelé megy, azaz a lentebbi részei jelennek meg. Ez logikus, ha a görgetősáv szempontjából nézzük, ám éppen fordított, ha a görgetés irányát nézzük, hiszen akkor megy felfelé a tartalom, ha az ujjunkat az ujjkövető eszközön lefelé húzzuk.

Az iOS eszközöknél természetes, hogy a tartalmat abba az irányba húzzuk, amerre haladni kívánunk, vagy ha felfelé húzzuk az ujjunkat egy weblapon, akkor annak tartalma felfelé mozog, ezáltal a lenti tartalmakra görgetünk, azok jelennek meg. Az Apple ezt a fajta megoldást ülteti át a macOS operációs rendszerre, mégpedig úgy, hogy már gyárilag azonnal az az alapértelmezett, és a gép legelső bekapcsolása után csak úgy tudjuk elfogadni a licenc szerződést, ha ezt a fajta görgetést kipróbáljuk.

Elsőre idegennek és erőltetettnek fog tűnni a dolog, néhány nap megszokása után azonban ráeszmélünk, hogy valóban természetesebb a görgetésnek ez a módja, hiszen nem fordítva működik, hanem párhuzamosan az ujjunk mozgásával.

Ha ezen változást elkönyveltük, ismerjük meg a macOS operációs rendszer System Preferences / Rendszerbeállítások programjának Trackpad / Ujjkövető paneljét, amely a magyarított rendszerben is a Trackpad nevet viseli, de a cikkünk ujjkövető eszközként utal a tapipad, érintőpad és egyéb fordítási kísérletekkel magyarított érintés alapú vezérlőre.

A System Preferences / Rendszerbeállítások Trackpad panelje a mobil számítógépek ujjkövető eszközét, illetve az asztali gépekhez kapcsolható Magic Trackpad nevű eszközt tudja finomhangolni, beállítani. Három felületből áll:
Point & Click / Mutatás és kattintás
Scroll & Zoom / Görgetés és méretezés
More Gestures / További kézmozdulatok

Point & Click / Mutatás és kattintás
A használattal kapcsolatos alapvető igény elsősorban a korábbi PC felhasználók részéről, hogy ne kelljen lenyomni az ujjkövető felületét, hanem elég legyen rábökni a kattintáshoz. Gyárilag ez a funkció inaktív, amelynek köszönhetően a korábbi PC felhasználók látványos szenvedések keretében esnek túl a gép beüzemelésén. Itt aktiválható a Tap to click / Koppintás a kattinsához funkció, amely révén elég csak a mutatóujjunkkal bökni. (A koppintás kissé szerencsétlen fordítás, hiszen az iOS kifejezetten bökésnek nevezi a „tap“ szót magyarul. A két művelet ugyanaz, csupán következetlenségről van szó a lokalizációkban.)



Lehetőség van arra, hogy kétujjas kattintással a Control+ kattintás, vagy PC-s világban jobb kattintás funkcióját előhívjuk, azaz a környezetfüggő (helyi) menüket megjelenítsük. Az Apple ezt másodlagos kattintásnak nevezi, hiszen nem feltétlenül az egér jobboldalát nyomjuk le ilyenkor, az ujjkövető eszközön pedig a jobb-kattintás kifejezés értelmét veszti. A funkciót a Secondary Click / Másodlagos kattintás kipipálásával tudjuk elérni, és a használat igen egyszerű: két ujjbeggyel kell az ujjkövető felületére bökni. Ez egy hasznos funkció, bár a hatékony Mac felhasználó nem használ környezetfüggő menüket, hanem billentyűparancsokkal éri el az összes olyan funkciót, amely az efféle menükben található.

Az OS X operációs rendszer egy hasznos új funkciója a keresés: ha három ujjal bökünk duplán egy szóra a szövegben, az adott program rákeres a szóra a megadott szótárban. Így ha például egy weblapon találkozunk egy idegen angol szóval, akkor alapértelmezés szerint a Dictionary program egynyelvű szótára keres rá a definícióra, míg ha telepítve van az ingyenesen HU-EN Dict. nevű nyílt forráskódú szabadszótár, akkor azzal keres rá a gép az adott szóra. (Ez a megoldás a korábban három-négy billentyű lenyomását igénylő keresési funkció volt, amelyet éppen nehézkessége miatt kevésbé ismertünk és használtunk.)

Hasznos megoldás a macOS rendszerben a három ujjal történő húzás, amely egyszerűsíti a fájlok és mappák mozgatását a Finder felületen. A három ujjal történő húzás előnye, hogy a mozgatáshoz többé nem kell lenyomni az ujjkövető gombját: ha három ujjal bökünk egy iratra vagy mappára a Finder felületen, azt három ujjal húzhatjuk úgy, hogy nem kell lenyomni az ujjkövető gombját, tehát a három ujjas húzás egyúttal megfogja az adott elemet, és húzza is azt. A korábbi rendszerekben erre bonyolultabb megoldások voltak, most sikerült az Apple-nek egy igazán használható lehetőséget kialakítania erre a célra.

A Point & Click / Mutatás és kattintás felület alján lehetőségünk van az egérkurzor mozgási sebességét beállítani (Tracking Speed), azaz finomíthatjuk az ujjkövetést. Ez alapból igen lomha, praktikus lehet gyorsabbra állítani, ha már magabiztosan bánunk az ujjainkkal az ujjkövető felületén.

Az Apple 2015-től bemutatott új mobil számítógépein az ujjkövető felülete fizikailag már nem nyomódik le, csak egy mozgó motor ad rezgés formájú visszajelzést arról, mintha lenyomtuk volna a felületet, de az stabilan áll. Ez az úgynevezett Force Touch Trackpad, amelyet a Force Click and haptic feedback opció kipipálása aktivál. Ha a MacBook vagy MacBook Pro gépünk ilyen ujjkövetőval van felszerelve, akkor a Click pressure / Kattintás nyomás erejét is állíthatjuk egy csúszógomb segítségével. Az ilyen ujjkövető használati élménye ugyanaz, mint a normál ujjkövetőké, inkább technikai újítás szempontjából fontos ez a fejlesztés, és persze nem megy szennyeződés a mechanikai mozgást nélkülöző egységbe, így annak működése az idő múlásával is állandó marad, nem változik a kattintás keménysége vagy érzékenysége.

Scroll & Zoom / Görgetés és méretezés
Azon felhasználók, akik feladják a természetes görgetési irány használatát, és szeretnék visszakapcsolni a fordított irányt, e felület jelent megoldást: a gyárilag bekapcsolt funkciót a legfelső pontban tudjuk kikapcsolni: Scroll direction: natural / Görgetési irány: természetes.



Ugyanezen a felületen tudjuk igényeink szerint beállítani a nagyítási és kicsinyítési funkciót, az intelligens méretezést, illetve a forgatást, amelyek mind kétujjas kézmozdulatokra épülő szolgáltatások.

A nagyítás és kicsinyítés az iOS-ben megszokott és csodált megoldás, amely révén két, egymástól távolodó mozgást végző ujjunkkal nagyíthatjuk az adott kontextust (weblap részlete, kép, PDF dokumentum), míg két közelítő mozgást végző ujjunkkal visszakicsinyíthetjük 100%-os méretre a tartalmat. (Ennek a funkciónak egyetlen hátránya, hogy a Finderben véletlenszerűen használva módosítja az ikonmétereket, amelyet aztán nehézkes visszaállítani megfelelően.)

Az iOS-ből kölcsönözte az Apple a Smart zoom / Intelligens méterezés (okos nagyítás) funkciót, amely egy kontextuson való dupla bökésre felnagyítja az adott részletet: például a Safariban egy weblap böngészésekor anélkül tudunk minőségi nagyítást végrehajtani, hogy a szövegméretet módosítanánk, és a jól megtervezett weblap szétesne: csak bökjünk duplán egy tartalomra, és a rendszer felnagyítja az adott területet, tűélesen megjelenítve a szövegeket, majd ujjak dupla bökésre a zoom megszűnik, a weblap visszaáll eredeti méretére. Mindez nem befolyásolja a rendszer többi programjának megjelenését, és semmit nem kell később visszaállítanunk. (Az okos nagyítás annyira még nem okos, mint iOS-ben, mert egy weblapnál való használatkor nem az adott bekezdésre nagyít rá, csak találomra nagyít bele az oldalba, emiatt előfordul, hogy egy bekezdés szövegrészei kilógnak a látható tartományból.) Az így felnagyított kontextusokban természetesen használhatjuk a kétujjas görgetést jobbra, balra, fel és le.

A kétujjas kézmozdulatok utolsó eleme az elforgatás: egy hasznos funkció a képekkel dolgozó felhasználóknak. Két ujjal egy körívet leírva az ujjkövető felületén el tudjuk forgatni az éppen megnyitott és kiválasztott tartalmat, tehát például a fényképezőgépről 90 fokban elfordulva letöltött tartalmakat.

More Gestures / További kézmozdulatok
A rendszer az egy- és kétujjas kézmozdulatokon túl támogatja a három- vagy négyujjas megoldásokat is, amelyek révén további hasznos funkciókat képes elérni.

E felületen tudjuk ki- és bekapcsolni, illetve testre szabni az oldalak közötti váltást, a teljes képernyős alkalmazások közötti váltást, a Mission Control nevű funkciót, az Exposé működését, a Launcpad megjelenését, illetve a Desktop / Íróasztal megjelenítését. A kézmozdulatok könnyen tanulhatóak, és az Apple igyekezett némi logikát is vinni a működésükbe.



A weblapokon való előre és visszafelé mozgás és dokumentumokban való lapozás könnyű módja a kétujjas balra és jobbra legyintés: ha a Safariban több weblapot néztünk már meg, akkor a kétujjas legyintés révén balról jobbra húzva visszafelé, jobbra balra húzva két ujjunkat az ujjkövető felületén előre tudunk navigálni a megtekintett oldalak között. Ugyanez a funkció működik a Preview programban különböző oldalak között, vagy a Pages kiadványszerkesztő oldalai közt is.



Az OS X operációs rendszer több program esetén támogatja a teljes képernyős munkát. Ezek egy részénél - mint az iPhoto, Aperture, Pages - már eddig is volt ilyen funkció, más programoknál most épül be ez a funkció, további programoknál pedig most is teljesen haszontalan lesz ez a funkció - mint a Mail vagy a Safari. A filozófia azonban új. Eddig a teljes képernyős program lefoglalta magának a számítógépet, és nem volt lehetőségünk más programot használni mellette, csak ha elhagytuk a teljes képernyőt. Ez most változik. A teljes képernyős alkalmazás kvázi egy külön virtuális képernyőre kerül, ahonnan viszont vissza tudunk lépni a többi alkalmazást tartalmazó képernyőre. Így ha éppen az Aperture-ben dolgozunk teljes képernyőn, és valaki ír a Messages / Üzenetek alkalmazásban, akkor nem kell kilépni a teljes képernyőről a kommunikációhoz, hanem elegendő négy ujjunkkal balra legyinteni, és máris visszatértünk a többi alkalmazást tartalmazó íróasztalunkra. Ezt a lehetőséget a Swipe between full-screen apps / Legyintés teljes kép. alk.-ok között funkció kipipálásával tudjuk aktiválni. (Sajnos a magyar fordítás rövidítései kissé nehezen értelmezhetővé teszik a funkciót.)

Jellegzetes felhasználóbarát megoldás a macOS operációs rendszerben a Mission Control / Irányítóközpont funkció, amely minden futó alkalmazást és munkafelületet (space / tér), illetve a kvázi munkafelületet elfoglaló teljes képernyős alkalmazást láthatóvá tesz a képernyőn, hogy szabadon tudjunk közülük választani, átlássuk őket, illetve hogy a túlságosan foglalt munkafelületünkhöz további felületeket adjunk hozzá a jobb felső sarokban megjelenő plusz jelre kattintva. (Ekkor Desktop 2 / Íróasztal 2 és hasonló nevű felületek jelennek meg. Ez kvázi a korábbi Spaces alkalmazás utódja.)



A Mission Control gyors elérését a négyujjas felfelé legyintés kézmozdulata teszi lehetővé, amelyet szintén e panelen tudunk ki- és bekapcsolni. A funkcióval párhuzamosan, ellentétes irányú mozgásra tudjuk előhívni az App Exposé / Exposé alkalmazás (félreértelmezett magyar fordítás) funkciót, amely a korábbi Exposé funkciónak az a része, amely egy bizonyos alkalmazás összes ablakát jeleníti meg, és amely a Tab billentyűvel teszi lehetővé a további futó programok dokumentumainak elérését is. (Az App Exposé funkció neve utal arra, hogy az Exposé immáron csak az alkalmazásokon belül működik, rendszer szinten a helyét a Mission Control váltotta fel a Spaces funkcióval egyesítve.)

Az iOS felhasználók számára lesz kedves a Launchpad nevű felület. A Launchpad egy olyan felszíne a rendszernek, ahol az összes telepített alkalmazás megjelenik, és ahol egyedileg hozhatunk létre csoportosításokat a programok között anélkül, hogy fájlrendszer szinten bármit módosítanánk. A Launchpad felülete teljes mértékben az iOS alkalmazásainak megjelenését másolja, a csoportosítás is úgy történik, hogy egy ikont a másikra húzunk, és ezzel mappát létrehozva elnevezhetjük azt. A Launchpadet az ujjkövetőn úgy tudjuk előhívni, hogy a hüvelykujjunkkal közelítünk további három ujjunk felé, amit a rendszer csípésnek nevez.

A Desktop / Íróasztal megjelenítését célozza a négy ujjas kitárás kézmozdulat, amely mozzanatában a programablakok szétrebbenésével abszolút párhuzamos. (A korábbi rendszerek ezt is Exposénak nevezték, és a Command + F3 gombbal továbbra is elérhető.)

© MacMag.hu | Cikk: Birincsik József 2007. október
Újraírva & 10.7: 2011. 07. 17.
Frissítve: 2013. 08. 23.; 2015. május 2. (OS X Yosemite; Force Touch)






 


     Keresés a lap tartalmában a Google motorja segítségével: