Napjainkban több és több digitális adatot hozunk létre, és tárolunk az eszközeinken. Emiatt ezen adatok biztonsága még nagyobb jelentőséggel bír. Az az adat, amely csak egy helyen van megőrizve, nincsen biztonságban, hiszen a tárolására használt lemez tönkremehet, a gép elromolhat, eltűnhet, megsérülhet, és vele az adat elveszhet. Azok számára, akik a számítógépen alkotnak, munkát végeznek, fontos adatokat tárolnak, elengedhetetlen a folyamatos és gyakori biztonsági mentés készítése annak érdekében, hogy egy esetleges baj esetén a veszteséget minimalizálni tudják.

Az Apple többféle segítséget kínál ahhoz, hogy az adatvesztés kellemetlenségétől megóvjon minket. Ilyen például az iCloud szolgáltatás, az iCloud Keychain és az iCloud Drive: IMAP alapú levelezésünk szerveren tárolódik, és az eszközökre szinkronizálódik, így egy lemezhiba esetén nem vesznek el az adataink. Az iCloud Keychain révén a jelszóink kerülnek át gond nélkül egy másik meghajtón létrehozott rendszerre, amelybe az Apple ID azonosítónkkal bejelentkezünk. Az iCloud Drive révén pedig a legtöbb munkánkat lehetőség van a felhőben tárolni, azaz a helyi mentés mellett egy szerverre szinkronizált változattal használni az adott fontos iratot. Ezáltal ha a Mac-kel történik valami, az irat például a Pages újranyitásakor ismét elérhetővé válik, nem vész el.

A felhő alapú szinkronizálások mellett persze vannak olyan adataink, amelyeket méretük okán nem lenne sem kényelmes, sem ésszerű az interneten tárolni, nem beszélve arról, hogy használatuk ritkasága miatt nem is érné meg a feltöltésre várakozást a művelet. Ilyenek a pótolhatatlan családi videóink, a fénykép gyűjteményünk, vagy éppen levelezésünk archívumai, a Mail programban létrehozott levelesládák, amelyek az évek alatt több gigabyte-ra híztak. Ezek biztonságát csak helyi mentésekkel tudjuk garantálni, amely helyi mentések természetesen más alapvető adatokat is dupláznak, így a frissebb adatainkat éppúgy, mint mondjuk a Mac-re telepített betűcsalád készleteket, a rendszerbeállításainkat, vagy az iTunes zenetárunkat.

Az Apple a rugalmas, gyors, megbízható és minimális felhasználói hozzájárulást igénylő helyi biztonsági mentési feladatokra alkotta meg a Time Machine (Időgép) nevű technológiát, amely révén folyamatos és önműködő mentési mechanizmus épül be a rendszerünkbe. A Time Machine révén akár óránként történik biztonsági mentés, és ha e célra például egy AirPort Time Capsule nevű Apple egységet használunk, akkor a mentés úgy zajlik le, hogy nem is érzékeljük, mivel a Mac a háttérben intézi a műveletet.

A Time Machine technológiát az Apple a Mac OS X 10.5 „Leopard” operációs rendszerben mutatta be, és a biztonsági mentés mellett alapvető funkciója, hogy róla vissza tudunk költöztetni egy rendszert egy másik Mac-re is, ha éppen számítógépet cserélünk.



Alapfeltételek

Minden további lépés előtt alapvető megjegyzés, hogy a Time Machine úgy működik zavarmentesen, ha a számítógép neve kizárólag ASCII karakterekből áll, azaz nem tartalmaz ékezetes betűket, és különleges szimbólumokat! A számítógép nevét a System Preferences / Rendszerbeállítások program Sharing / Megosztás paneljén lehet módosítani - például MBP15-Mid2014, vagy hasonló, egyszerű névre. Az Apple hivatalosan támogatja az ékezetes és speciális karaktereket is, de a zavarok és kódolásból adódó nem kívánt problémák elkerülése érdekében a használatuk nem ajánlott.

A használatra javasolt karakterek: 0123456789abcdefghijklmnopqrstuvwxyzABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ



Aktiválás és mentések

A Time Machine aktiválásához szükség van egy nagy kapacitású külső meghajtóra, amely lehet Thunderbolt, FireWire, USB vagy ilyen meghajtók hálózatban megosztott formája, illetőleg az Apple saját AirPort Time Capsule egysége, amely egy WiFi bázis beépített tárhellyel. A Time Machine támogatja az Xsan fájlrendszerű meghajtókat, és az OS X Server operációs rendszer Time Machine Server funkciója révén biztosított hálózati tárhelyet is. Amikor egy ilyen eszközt csatlakoztatunk a Mac-hez, a rendszer önműködően rákérdez, hogy készítsen-e biztonsági mentést a lemezre, használja-e Time Machine mentésre az adott meghajtót. Ha a Use as Backup Disk / Használat biztonsági mentésre gombra kattintunk, akkor megnyílik a System Preferences / Rendszerbeállítások Time Machine felülete, ahol további beállításokat tudunk végrehajtani.

Fontos lehetőség, hogy egy pipával beállíthatjuk a lemez titkosítását, így illetéktelenek nem férnek hozzá a tartalmához. Ez azért ajánlott, mert ha például egy olcsó mobil lemezre, mint a LaCie Porsche Design P'9223 mobil lemezek, készítünk mentést, és azt elveszítjük vagy ellopják tőlünk, akkor sincsenek veszélyben az adataink.
A Time Machine mentések titkosításáról egy külön cikkünk számol be…


Megjegyzés: A Time Machine az OS X Lion óta képes arra is, hogy a géphez kapcsolt külső lemezekről is készítsen mentéseket. Ennek azonban alapfeltétele, hogy az adott lemezen ne legyen Time Machine mentés. Másfelől megközelítve: Azon lemezről, amelyen Time Machine mentés van, nem tud a Time Machine biztonsági mentést készíteni, tehát olyan lemezen, amelyen mentésünket tároljuk, lehetőleg ne tároljunk kritikus adatokat. Ettől függetlenül a lemez használható olyan tartalmak tárolására, amelyek újra előállíthatóak - például mozifilmek vagy zenék. Nem ajánlott azonban megismételhetetlen családi videók és fotók tárolása a Time Machine lemez szabad kapacitásán!

A Time Machine aktiválását a System Preferences / Rendszerbeállítások Time Machine felületén tudjuk végrehajtani, vagy a Dokkon esetlegesen jelenlévő Time Machine ikon megnyomásával. Ilyenkor a rendszer felajánlja, hogy konfiguráljuk a Time Machine szolgáltatást. Amikor egy nagyobb kapacitású külső merevlemezt csatolunk a rendszerhez, a Finder magától rákérdez, hogy szeretnénk-e azt a lemezt biztonsági mentések készítésére használni a Time Machine jóvoltából. Amennyiben ezt jóváhagyjuk, a Time Machine aktiválódik, és máris meg tudjuk adni a mentési paramétereket.



Az iJoe.hu kínálatában is szerepel több olyan tárhely rendszer, amely különféle RAID szinteket támogat, és amely akár kettőnél több lemezt tartalmaz. Ilyen például a népszerű LaCie 5big megoldás, amely Thunderbolt alapú, és gyorsasága okán előszeretettel használják videós és fotós szakemberek. Mi sem kézenfekvőbb, mint hogy a szinte mindig aktív lemezre csatlakoztatott állapotban biztonsági mentéseket is készítünk. Az ilyen tárhely rendszerek lehetőséget adnak arra, hogy a lemezeiket akár két tömbbé szervezzük. Vagyis egyrészt létrehozhatunk egy gyors adattárolót mondjuk 4 TB kapacitással, és egy másik partíciót használhatunk minden eszközünk biztonsági mentésére 6 TB kapacitással. Vagyis így lementjük a Mac-et, és lehetőség van lementeni a 4 TB-os partíciót a 6 TB-osra, hiszen a rendszer nem egy logikai egységként kezeli a két partíciót, hanem kettő különálló meghajtóként. Ez azért jó, mert a belső és a külső lemez tartalmáról is van biztonsági mentés. Ilyenkor az egyetlen kockázat csupán az, ha a lemezek egyszerre romlanak el. Minden más esetben védve vannak az adataink, hiszen legalább duplán tároljuk el őket.

Fontos képesség még a Time Machine részéről, hogy immáron egynél több meghajtóra is képes biztonsági mentést létrehozni. Ez azért jó dolog, mert ha gyakran használjuk több helyen tartósan a Mac-et, akkor sem maradunk biztonsági mentés nélkül. Ha például otthon egy Thunderbolt kapcsolatú külső meghajtóra mentjük a munkáinkat, akkor lehetőség van arra, hogy út közben például egy LaCie Porsche P'9223 mobil lemezre mentsünk, míg a munkahelyünkön egy AirPort Time Capsule-t használjunk. Egyszerűen csak hozzá kell adni a mentési listához a további lemezeket, és akár külön is konfigurálhatjuk, hogy az egyes mentési céllemezekre milyen adatokat másoljon át a Time Machine - például a munkahelyen csak a munkával kapcsolatos mappákat, a mobil lemezre pedig csak a felhasználói fiókot, míg otthon akár a teljes Macintosh HD-t.



Finomhangolás

A Time Machine alapbeállítás szerint a teljes meghajtóról (alapértelemezés szerint Macintosh HD) mentést készít. Erre az esetek többségében nincsen szükség, hiszen miért mentené el a System / Rendszer mappát a rendszer? Ugyanígy takarékoskodhatunk a hellyel például a Macintosh HD: Library kihagyásával, illetve gyorsíthatjuk a folyamatot a Home: Library: Caches mappa kiiktatásával. Aki nem tárol fájlokat a Macintosh HD-n belül, annak célszerű csak a Home (~) mappát, azaz a felhasználói fiókot menteni. A Time Machine alapból nem úgy épül fel, hogy meg tudjuk mondani, hogy mit mentsen, hanem azt tudjuk megadni, hogy mit ne mentsen, mert mindent menteni kíván. Az Options / Opciók gombra kattintva tudjuk megadni, hogy például a System / Rendszer mappát ne mentse. Ilyenkor a rendszer van annyira okos, hogy felajánlja: nem menti a rendszer által felrakott programokat és kihagyja a UNIX alkalmazásokat is - ennek azért van jelentősége, mert ha például tönkremenne a merevlemezünk, akkor az új lemezre a számítógép gyári telepítőlemezeiről könnyedén újra tudjuk telepíteni az operációs rendszert és az alapprogramokat, így ezt felesleges biztonsági menteni.



A listára került elemeket úgy tudjuk eltávolítani, hogy kiválasztjuk őket az Options / Opciók palástablakában, és a mínusz (-) jelre kattintunk. Ezt akkor fog előfordulni, ha valamit tévedésből a biztonsági mentésből kihagyott elemek listájára tettünk, vagy később mégis úgy gondoljuk, hogy például a Library / Könyvtár mappát is mentse el a rendszer.

A Time Machine nem úgy működik, mint a kézzel történő áthúzás, azaz nem tart minden alkalommal 2-3 óráig: az első mentést követően már csak a változásokról készít mentést, ezáltal sokkal-sokkal gyorsabb lesz. A megoldás a meta adatokon alapszik, amely révén a rendszer tudja, melyek az újonnan létrehozott vagy változtatott adatok. A változások nyomon követése pedig az egyik fő eleme a Time Machine szolgáltatásnak: a megoldás napi szintén nyomon tudja követni, hogy milyen változások történtek a fájl struktúrában, és ha például véletlenül letörlünk egy mappát, akkor az időben visszafelé haladva megtalálhatjuk azt a pontot, amikor még megvolt. Vagy ha egy fontos iratot töröltünk a Finder egy mappájából, akkor az időben visszahaladthatunk oda, amikor még megvolt, kiválasztva és a Restore / Visszaállítás gombra kattintva pedig visszahelyezhetjük a jelenbe az elmúlt fájlt.

A Time Machine visszamenőleg addig képes eltárolni ilyen adatokat, amíg a biztonsági mentési célokra használt lemez be nem telik. Azaz nagy méretű lemez esetén akár hónapokra visszamenőleg is. Ha a lemez betelik, akkor a Time Machine okosan elkezdi letörölni a legrégebbi mentéseket az olyan iratokról, amelyeket már töröltünk, és folyamatosan törekszik arra, hogy az új mentésekhez szükséges helyet előteremtse. A törlésnél a rendszer jelez, tehát nem a tudtunk nélkül, hanem a jóváhagyásunkkal történik a törlés. Amennyiben a lemez teljesen megtelik, lehetőség van egy újabb lemez illesztésére a rendszerhez, amelyre a Time Machine folytatni tudja a biztonsági mentéseket.

Fontos átlátni, hogy a Time Machine nem azokat a tartalmakat törli, amelyeket a légrégebben mentette, hanem azokat a tartalmakat, amelyek már törölve vannak a Mac-ről, és a legrégebbi dátumú a biztonsági mentésük. Vagyis ha a "Családi fotók 2003" mappához 6 éve nem nyúltunk hozzá, így a Time Machine nem rögzített változást, akkor az a lemez betelésekor is érintetlen marad, hiszen a Mac aktuális állapotának tükrözése a cél, és a gépen a mappa most is megtalálható. Ha viszont az "Ex-kedvesem 2009" mappát 2010-ben töröltük a Mac-ről, akkor hely híján a Time Machine azt a mentésekből is eltünteti, mivel a Mac-en már nincsen meg, és az aktuális állapot rögzítéséhez a megtartása nem szükséges, a visszaállításának igényére pedig a legkisebb a valószínűség.





Adatok visszanyerése

Miután az első mentés megtörtént, máris lehetőségünk van a technológia használatára, mégpedig kétféleképpen. Az egyik, konvencionálisabb megoldás, hogy a működő számítógépen keresünk rá korábbi mentésekre. Ilyenkor a Time Machine Dokkon lévő ikonjára kattintva megjelenik egy időben visszafelé áttekinthető felület, ahol akár Spotlight alapon is rá tudunk keresni egy tartalomra, amely az idő egy korábbi stádiumában még a helyén volt, de most például nem találjuk. Vagyis a Time Machine segítségével manuálisan napról napra is tudunk visszafelé haladni az időben, de a keresés révén kifejezetten rá tudunk keresni adott tartalomra is, amit esetleg éppen nem találunk - ha például töröltünk egy kapcsolatot a Contacts / Kontaktok (címtár) alkalmazásból, a kereső segítségével megtalálhatjuk azt a napot, amikor még megvolt az adott kapcsolat, és vissza is tudjuk állítani így.

Tipp: A Time Machine nem feltétlenül van jelen a Dokkon, de ha aktiváljuk, akkor jelen van a felső menüsoron. Itt az Enter Time Machine / Belépés a Time Machine-be menüpontot választva jelenik meg az idővonal, ahol navigálhatunk visszafelé a múltba, keresve az elvesztett vagy módosított iratot.

A másik használati lehetőség egy új rendszer telepítésekor fordul elő. Előfordul, hogy valaki már nem rendelkezik a régi számítógépével, amikor átveszi az iJoe.hu boltban az újat, vagy például ellopták a régi gépet, vagy tönkrement a belső lemez, és a friss telepítésű gépre akar visszaköltözni a Time Machine mentéséből. Ilyenkor az új számítógépen egyszerűen lehetőség van arra, hogy immáron ne csak egy régi Mac-ről történhessen meg az átköltözés, hanem hogy a telepítés teljes egészében visszaállítsa a Time Machine legfrissebb biztonsági mentése alapján a rendszerünket. Ez gyakorlatilag az új Mac bekapcsolása után a nyelv kiválasztását követően felajánlott migrációs lehetőséggel történik.

Az OS X Lion rendszerekkel standarddá vált Recovery HD partíció szintén kínál lehetőséget a Time Machine mentésből való visszaállításra, amely révén egy újonnan formázott lemezre van mód visszatölteni a mentésünket. Ennek előnye, hogy ha például nagyobb meghajtót vásárolunk a Mac-be, akkor könnyedén visszaköltöztethetjük adatainkat a kicsi meghajtóról a nagyra.

A Time Machine a biztonsági mentésre használt tárhely egy Backups.backupdb kiterjesztésű csomagjában tárolja el a biztonsági mentéseket. Itt manuálisan is hozzá tudunk férni a fájlokhoz, azaz nem kell a Time Machine látványos felületét használni, hanem egyszerűen kézzel is kikereshetünk és visszamásolhatunk egy-egy fájlt vagy mappát.

Tipp: A Backups.backupdb mappában található egy Latest nevű álruha (alias), amely elvezet a legfrissebb mentéseinkhez. A legfrissebb mentéseket tartalmazó mappában megtalálható a Mac belső meghajtója, illetve az esetlegesen lementett külső meghajtók is, vagy minden olyan meghajtó, amiről mentéseket készítünk.

A megoldás folyamatosan működik, amikor a külső lemez csatlakoztatva van a géphez, és a nap folyamán használt fájlokról óránként biztonsági mentést készít, vagyis szinte percre kész állapot lesz elmentve a külső lemezen, ezzel biztosítva a fontos adataink biztonságát. Amikor a lemez nincsen csatlakoztatva, az Időgép értelemszerűen ezt érzékeli, és nem próbál meg menteni, nem zargatja a felhasználót hibaüzenetekkel, viszont az újbóli csatlakoztatáskor magától kezdi el a mentéseket. Az Apple ezen megoldása révén megkönnyebbülhetünk a Mac használata közben, ugyanis fontos adataink garantáltan redundáns formában kerülnek tárolásra anélkül, hogy manuálisan kellene keresgélnünk a lementendő anyagokat.



Hibajelenségek és megoldásaik

• Lemez formázási alapproblémák
Az Intel alapú Mac gépek a GUID partíciós táblát támogatják Mac OS Extended (Journaled) vagy Mac OS Extended (Case sensitive, Journaled) fájlrendszer szerint formázva. Amennyiben a lemez Master Boot Record szerint van formázva, a mentés nem végezhető el nagy biztonsággal. A Time Machine nem támogatja az NTFS fájlrendszert, vagy egyéb Windows specifikus fájlrendszereket (FAT, ExFat). Nem támogatott a merevlemezes iPod modellekre történő biztonsági mentés. Hivatalosan nem támogatott az AIrPort Extreme bázisra csatlakoztatott meghajtókra történő biztonsági mentés sem, noha ez a tapasztalatok szerint működőképes.
Bővebben a HFS+ fájlrendszerről…
A lemezeket a Disk Utility programmal van mód formázni…

• Hálózati lemezek támogatottságának hiánya
A Time Machine a hálózati mentéshez minden esetben az Apple Filing Protocolt (AFP) használja. Amennyiben a hálózati meghajtó nem jelenik meg a Finder Devices / Eszközök felületén, jó eséllyel nem támogatja az AFP hozzáférést, így Time Machine mentésre sem lesz alkalmas.

• "A biztonsági mentés használatban van"
Gyakori hiba, hogy a Time Machine azt az üzenetet adja, hogy a biztonsági mentés az adott meghajtón használatban van, emiatt nem tudja elvégezni a mentést. Ez a hiba akkor is előfordul, ha például az AirPort Time Capsule meghajtóját a Finderben hálózati lemezként felcsatoljuk, és az adattárolási céllal éppen elérjük. Ilyenkor a meghajtót egyszerűen le kell választani, és újra próbálkozni. Ha nem oldódik meg a probléma, célszerű újraindítani a gépet úgy, hogy az újraindításkor futó programok ne induljanak el újra. Ezzel a módszerrel jó eséllyel leállítható az a folyamat, amely a Time Machine meghajtót használja, és nem engedi lezajlani a mentést.



Technológiai háttér

A Time Machine megoldás mögötti technológiai megoldások igen érdekesek azok számára, akik fogékonyak a dolgok fejlesztői oldalának megismerésére. Az Apple ennél a speciális fájlrendszeri megoldásnál alkalmazta a kötelező hozzáférés ellenőrzés nevű technológiáját (mandatory access control), amely a rendszerben szokatlan módon nem felhasználói oldalról vizsgálja a hozzáférést, hanem alkalmazás oldalról: a Time Machine mentés belsejéhez csak az a program férhet hozzá, amely azt eredetileg létrehozta. Még a root felhasználó (rendszeradminisztrátor), vagy a mentés esetleges adminisztrátor jogú tulajdonosa sem végezhet törlést vagy módosítást a biztonsági mentésen felül. Az Apple ezzel a speciális fájlrendszeri megoldással garantálja a mentések érintetlenségét.

A másik érdekesség a UNIX típusú megközelítése a fájlrendszer másolatnak: a Time Machine mentések ellenőrzik, hogy mi változott, és a változatlan tartalmakról nem készítenek újabb mentést, mégis betekintve a mentés belsejébe mindig a friss állapotot láthatjuk. Ehhez a UNIX rendszerek úgynevezett kemény hivatkozásait (hard link) használják, amelynek logikája, hogy az adathordozón egy bizonyos adattömegre több név is hivatkozhat. Az adattömeg mindaddig jelen van, amíg legalább egy hivatkozás van rá. Ezáltal tehát ha van egy mappa, amiről tegnap mentés készült, de ma nem változott, és emiatt a Time Machine ma nem menti, egy néhány byte-os kemény hivatkozás révén a fájlrendszerben úgy látszik, mintha ma is lementésre került volna a teljes mappa tartalom.

Többek között ilyen megoldásoknak köszönhető, hogy a Time Machine megbízható és gyors.

©MacMag.hu | Cikk: Birincsik József, 2007.
Frissítve (OS X Yosemite, Retina): 2014. 09. 17-18.





 



 


     Keresés a lap tartalmában a Google motorja segítségével: