Steve Jobs szeptember 9-én azt mondta San Francisco-ban, hogy az éppen bemutatott új iPod termékcsalád remek karácsonyi szezont ígér a vásárlók és a cég számára is. Ezt igen komolyan is gondolta, mert már a hét végére hozzánk is elérkeztek az új modellek, a negyedik generációs iPod nano első példányai. Sajnos a színek terén viszonylag szűk maradt a választék, mivel az Apple a sláger szürkéből készítette a legtöbbet, így a többi gyönyörű, vonzó és ragyogó szín hamar elfogyott.

Az új iPod nano modellek első látásra kicsit viccesnek tűnnek - nagy magas kijelző a pici görgetőtárcsa fölött. Ezt az élmény fokozza az első bekapcsoláskor megjelenő mini alma is, amely után azonban megszokjuk ezt a világot. A kijelző különös élményt nyújt, mert bár az eszköz hihetetlenül vékony, az ovális forma miatt buborék hatása van, és féloldalról szemlélve látszik és térbeli kiterjedése. Ilyet még nem láttunk korábbi iPod terméken, de a vizuális élményt semmiben sem befolyásolja, sőt, a valaha volt legjobb iPod nano kijelzőt fedi az üveglap. Ezt mi sem példázza jobban, mint a fényerő: az eleve fényesnek tetsző kicsiny kijelző gyárilag a félfényerő alá van beállítva, ez a látvány akár kétszeresére fokozható.

A külső megjelenés szempontjából egyébként okos dolog, hogy visszatért az Apple a második generációs iPod nano stílusához, azaz teljes egészében alumínium házban van, és elhagyták a karcolódó króm vázat, amely a leginkább leértékelte a termékeket. Némi változást jelent a szürke modell esetében, hogy nem fehér, hanem fekete a görgetőpad, illetve az alja és a teteje is. Ezzel az iMac képviselte ízlésvilágra emlékeztet, annak színeit sugározza.

Az ♫ iTunes programhoz csatlakoztatva, amelynek nyolcas verziójával működik együtt az új iPod nano, azonnal beállíthatjuk a szinkronizálási metódusokat a termék elnevezése után. (A regisztráció nem szükséges, akinek van iTunes Bolt kontója, könnyen mehet, akinek nincs, annak feleslges.)

Az ♫ iTunes-ban az iPod nanora automatikusan szinkronizálhatók az AddressBook kapcsolatok és iCal naptárak (például névnaptár), ahogyan más iPod termékeknél megszoktuk, illetőleg fényképeink is áttölthetők az iPhoto-ból. Ezzel kapcsolatban fontos ismeret, hogy a szinkronizált képekből az ♫ iTunes létrehoz egy kisebb iPhoto Library-t, amely eléggé sok helyet foglal el.

A dalokat praktikusan manuálisan érdemes feltölteni, csakúgy, mint a videókat, amelyekből a szokásos H.264-es tömörítésű QuickTime MOV fájlokat tudja átvenni az iPod nano lejátszó AAC hanggal. A HandBrake nevű program képes ilyen fájlokat létrehozni például DVD-ről. A programban külön található iPod Hi-Rez beállítás, amely a lejátszható legjobb minőséget éri el. (Az iPod nano kis méretű kijelzőjén nem annyira, de az opcionális videó kábellel rákapcsolt tévén vagy kivetítőn már élmény videókat nézni az iPod nanról.)

A feltöltött iPod nano a gépről történő lecsatlakoztatás után immáron egy teljesen új élményt nyújt, mint elődei: a menürendszer alján - mivel a termék hosszúkás - az album borítók úsznak jobbról balra, ízelítőt kínálva a tartalmából.

Az első dolog a videólejátszás volt, amelyet kipróbáltam az eszközön - kíváncsian a kijelző minőségére, illetve a nagyobb méretű, jó minőségű anyagok lejátszási élményére. A kipróbált videóklipeket - amelyeket persze a "Filmek" menübe rak az ♫ iTunes, mert ő csak az iTunes Boltból vásárolt videóklipeket tekinti videóklipnek, akadás nélkül, teljesen zökkenőmentesen játszotta le a termék. Ami leginkább vonzó volt, az a kijelző gyönyörű élénk színei. Az iPod nano videólejátszás közben úgy néz ki, mintha egy Apple reklámból emeltük volna ki, és valamiféle mesterséges, nem evilági élénkséget látnánk. De az élmény valóság: az iPod nano kijelzője annyira igényes, hogy képes ilyen gazdag árnyalatok leképezésére. A videókat egyébként kérés nélkül elforgatva jeleníti meg az eszköz, arra azonban van lehetőség, hogy a balkezesek a másik oldalra fordítva tekintsék meg az anyagot. Nyilván a videózásnál inkább a külső megjelenítők használatának esélye a nagyobb, amire az Apple okosan töltővel kiegészített audió-videó csomagokat kínál kompozit és komponens végekkel a felhasználói igények függvényében.

A videók élménye után a fotók és a zene következett. A fotók megjelenítése valódi igény, hiszen az iPod nano-ról életszerű az, hogy fényképeket mutogatunk - sokkal inkább, mint mondjuk a filmnézés. Az előnyök azonban itt is adottak: a kijelző élénksége és fényessége elkápráztató. A fotók majdnem olyan szépek voltak, mint egy MacBook Pro kijelzőjén, sőt, az ovális ívébe illeszkedő műanyag előlap miatt még élénkebbnek tetszettek. Ez egyébként az egyetlen aggodalom a termékkel kapcsolatban: a megkarcolódó műanyag kijelző borító igen kellemetlen élményt nyújthat, így célszerű rá nagyon vigyázni. A ráragasztott fóliák elveszik a tónusát, az élénkségét, így inkább az óvatosság, a megfelelő tok - például iPod zokni - használata a célszerűbb. A fényképek esetén az iPod touch és iPhone felhasználók számára ismert és kedvelt elforgatás igen hasznos: a függőleges képeket is tudjuk megfelelően prezentálni a kijelzőn.

A zenehallgatás élménye ezek után már magas várakozásokat feltételez. A gyári fülhallgató erre a célra nem igazán tekinthető a legalkalmasabbnak: nem illeszkedik jól a fülbe, kiesik, illetve hideg időben megkeményedik a vezetéke, és kotyog. Hogy az élmény megfelelő színvonalon folytatódjon, a JBL Reference 220-as fülhallgatót használtam, amely nem csak minőségben, de még színben is illeszkedik az Apple termékéhez, hiszen halovány szürke a kábele és a gumija is. A hangja pedig olyan, amilyet egy Apple termékből hallani szeretnénk. Az iPod nano igen kellemesen szól, és hangerőben is fejlődött az első-második generációhoz képest, illetve picit hangosabb a harmadik generációnál is. Az Apple különböző Európai Uniós előírások miatt vette vissza a termékei hangerejét, ám ez sokaknak nem igazán tetszett, így a normát némileg növelte az Apple, és lehetővé tette a manuális maximális hangerő megadást, ha valaki esetleg nem hallaná, hogy mi az, ami már bántja a fülét.

Amikor zenelejátszás közben oldalra elfordítjuk az iPod nanot, az átvált CoverFlow nézetbe (Borító Áradat), amelyből albumokat tudunk választani. Az album borítókat látva a görgetőtárcsával tudunk előre és visszafelé mozogni, a középső gombbal tudunk választani egy albumot, amely kiválasztásakor az album borító megfordul, és az iPod nano kiírja, hogy az adott album mely dalait tárolja. Ekkor a szokásos módon tudunk választani a listából egyet, amelyet szeretnénk meghallgatni. A dolog fantasztikus, és hihetetlenül gyors. (Szemben például az iPod classic modellel, ahol élvezhetetlen a CoverFlow funkció.) Egyetlen apró hiba ezzel kapcsolatban, hogy ha CoverFlow nézetben kiválasztjuk azt a dalt, amely éppen szól, akkor nem csupán visszaugrik rá a lejátszás, hanem elölről indul a dal. (Ezt a hibát vélhetőleg javítja majd az Apple.)

A termék csomagja tartalmazza a kevésbé használható fülhallgatón kívül az USB kábelt, amelynek már nem összenyomható vége van, hanem durván csatlakozó, ezáltal azonban kisebb vége. Az Apple eszerint biztonságosnak tartja ezt a megoldást. Van a csomagban egy fehér színű dokk adapter is, amely például iPod Hi-Fi tulajdonosoknak jön jól, akik dokkolni kívánják az iPod nanot. Az ovális alak és az ultravékony test miatt ennek használata az iPod nano esetén különösen ajánlott, mivel a termék megfogva hihetetlenül törékenynek tűnik. Természetesen a masszív alumínium ház megfelelően védi, de vékonyság keltette törékenység érzet miatt ajánlott az óvatosság a dokkoláskor.

A negyedik generációs iPod nano egyik legizgalmasabb újdonsága az Apple innovatív képességének kiteljesedése volt, amely más gyártónak nem jutott volna eszébe: ha megrázzuk az iPod nanot, dalt léptetünk. A dolog nem következik be véletlenszerű rázkódáskor, például mellékvonalon vonatozva, kocogva vagy kerékpározva, esetleg a Thököly úton buszozva. Ha viszont léptetni akarunk, elég kézbe véve megrázni, és egy hangjelzés keretében a lejátszás ugrik egy dalt előre. A dolog élőben nem annyira nagy szám, mint elmondva, mert ha már a kezünkben van a termék, meg tudjuk nyomni a tovább gombot, a gombzár aktiválásával pedig letiltjuk ezt a funkciót is, így mindenképpen kézbe kell venni. De ötletnek jó.

Újdonság még a betűméret állítás lehetősége: az iPod nano a legnagyobb pixelsűrűségű termék ekkora kijelzővel, amit úgy ér el az Apple, hogy a 320x240-es felbontást belesűrítve az iPod nanoba igen apró képpontokat használ, amelyeket azonban nem mindenki lát jól. Ők át tudják állítani a betűnagyságot a gyári "szabványos" helyett "nagyobb" méretre. (A magyarítás egyébként tökéletesnek nem nevezhető, néhol javult, néhol érdekes - a Géniusz funkció angol maradt, a Shake "rázkódás"-nak van fordítva, amelyből nehéz kikövetkeztetni, hogy mit is jelent, ráadásul a funkció céljával pont ellentétes, léptetés helyett pedig keverésnek van fordítva a rázás hatása…)

Az új iPod nano modellbe viszonylag egyszerűen bele lehet szeretni. A szoftveres felületének csinosodása, kiegészülése vonzó dolog, a hangzása kiváló, de a legszebb a kijelzője, amely olyannyira elbűvölő látványt nyújt, hogy valóban egy megelevenedett hirdetés birtoklásának élményével örvendezteti meg a nézőjét.

©2008. MacMag.hu (Képek és szöveg)




 

     Keresés a lap tartalmában a Google motorja segítségével: