Magic Mouse 2 - Apple egér újra fekete színben
A 3D grafikusok minden bizonnyal eretnekségnek tartanák azt a kijelentést, hogy az Apple a számítástechnika világának legkényelmesebb, leginkább ergonomikus, és legjobban használható egereit készíti el. A koncepció, hogy egyetlen héj alá van rejtve minden funkció, elképesztően jó, ráadásul az Apple nem törte meg a hagyományait az egygombos egérre vonatkozóan.
A Magic Mouse 2 nem új termék, ám egy váltás kapcsán mégis apropója lett leírni a soron következő gondolatokat, amelyek nem annyira tudományosak, mint inkább merőben szubjektívek.
Az előzmények
A legendák azt mondják, hogy az Apple azért alkalmazott egygombos egeret, mert az eredeti Mac-hez az volt, és Steve Jobs nem volt hajlandó a többgombos egerekre áttérni, mert az szerinte túl bonyolult, nem felhasználóbarát. Van a dologban valami, és persze az is tény, hogy sokkal kényelmesebb, ha az ember nem az ujját használja, hanem az egész kezét.
Jobs akkor mutatott hajlandóságot a változtatásra, amikor a mérnökei kitalálták, hogy megmaradjon az egygombos megjelenés, de a héj alá berejthető legyen a másodlagos kattintás, vagy ahogyan a jobbkezes világ nevezi: a jobb gomb. (Valójában az Apple egerei állíthatóak jobbkezes és balkezes felhasználók igényeihez is, és a felhasználók nem szükségszerűen a jobb oldalra teszik a másodlagos kattintást.)
A Mighty Mouse nevű, már kifutott termék a tipikus Apple lépcsőfok volt, amelyről tovább kellett lépni. A cég bezúdította egy klasszikus egygombos egér formájába az összes tudásanyagot, amit az évek alatt kifejlesztett. A tervezőasztalon gyönyörű egér viszont a valós körülmények között nem volt tökéletes, hiszen a görgő mechanikus volt, és bekoszolódott, cserébe azonban közel lehetetlen volt kitisztítani. Az Apple rakhatott volna lézeres érzékelőket az egér belsejébe, de az minden bizonnyal drágábbá tette volna az egeret, ráadásul a macOS 10.7 “Lion” bevezette a természetes görgetést, ami egy fizikai görgővel fordítva működött volna, noha a célja pont a természetesség volt, és a fordítva görgetés megszüntetése.
Varázslat
Az új egér komoly áttörés volt: a Magic Mouse első változata megváltoztatta azt a formát, amit az Apple a ’90-es évek végétől képviselt. A laposabb, karcsúbb, kecsesebb kialakítás azonban még inkább ergonomikus lett, az érintő felület pedig elképesztően könnyeddé tette a használatot. Furcsa is volt, hogy az Apple csak az iOS eszközök elterjedését követően tért át az úgynevezett természetes görgetésre, vagyis arra a mechanizmusra, hogy ha lefelé akarunk haladni, akkor lefelé húzzuk az ujjunkat az egéren, és nem felfelé toljuk. Korábban ugyebár görgetősávokat húzgáltunk, ezért volt érthető, hogy fordítva mozgott a kezünk: ha a tartalmat fentről lefelé akartuk görgetni, pont fordított mozgást végeztünk, azaz fentről lefelé gördítettük az egeret, hogy a görgetősáv fentről lefelé jőjön, és a tartalom lentről felfelé.
Az Apple a macOS 10.7 “Lion” rendszerben ezt a következetlenséget megszüntette: eltűntek a görgetősávok, és az egér simogatása olyan, mintha a tartalmat fognánk meg: ha az ujjainkat felfelé toljuk, akkor a tartalom, például egy PDF vagy egy weblap lentről felfelé mozdul, vagyis láthatóvá válnak az alsóbb részei. Mi sem természetesebb? Persze nehéznek tűnik átszokni, de az emberi agy van annyira csodálatos, hogy bámulatosan gyorsan, akár 1-2 nap alatt tökéletesen átáll. (Az agyunk a szem által érzékelt képet fejjel lefelé érzékeli, de képes ezt megfordítani. Kísérletet végeztek speciális optikákkal, ami visszafordítja még a szem előtt a valós állapotra a képet, és az agy néhány nap alatt alkalmazkodott. Szóval nem fogadható el az a magyarázat a természetes görgetéssel szemben, hogy nehéz megtanulni. :) )
A Magic Mouse a görgetésen felül egy sor egyéb tudással egészült ki: a Smart Zoom révén dupla bökésre például egy weblapon fel tudja nagyítani a szöveg oszlopot vagy a képet, hogy kényelmesebben tudjuk elolvasni, vagy részleteiben tudjuk megnézni. Ugyanez működik egy kép esetén például a Preview / Megtekintő alkalmazásban és sok más kontextusban is. A Magic Mouse segítségével továbbá lapozhatunk jobbra és balra történő ujj mozgatással. Ez igen kényelmes a weblapok közötti léptetés során, egy szép PDF katalógus átnézésekor vagy éppen az Apple Books felületén egy könyv olvasása közben.
Ha ugyanezt a söprést két ujjal végezzük el az egér felületén, akkor a teljes képernyős alkalmazások között válthatunk. Ezt a funkciót sokáig nem használtam, mert nagyon fárasztotta a szememet, ahogy a macOS rángatja a tartalmat. Egy véletlen folytán fedeztem fel, hogy a System Preferneces / Rendszerbeállítások program Accessibility / Kisegítő lehetőségek felületén található egy Reduce Motion / Mozgás csökkentése opciót, amely megszünteti a rángatást, a teljes képernyős alkalmazásra való átugrás sima áttűnés effektussal zajlik le. Máris megszerettem az egér ezen képességét, és mind a kétujjas legyintést, mind pedig a kétujjas bökést szívesebben használtam: utóbbi a Mission Control / Irányítóközpont felületet hívja be, amikor is átlátjuk az összes megnyitott ablakot, illetve a virtuális képernyőket (ez a korábbi Exposé funkció).
Egyben - elemek nélkül
A Magic Mouse fejlesztése kapcsán sokféle ötlet merült fel, például hogy az Apple üvegre cserélje a fedlapját, amely azonban indokolatlanul sebezhetővé tenné az egeret, ráadásul a ragasztóanyagok miatt nem lenne kimondottan környezetbarát megoldás - lásd még az iPhone X üveg hátlapját, amelyet törés esetén gyakorlatilag szilánkonként kell eltávolítani.
A fejlesztés iránya valamennyire megjósolható volt: az Apple a két ceruzaelemet, és az évek múltán kissé gagyi hatású fém burkoló lapot lecserélte, és beépített akkumulátorokkal és zárt alsó résszel örvendeztette meg a felhasználókat.
Némi igaztalan kritika érte az Apple-t amiatt, hogy nem lehet használat közben tölteni az egeret. Emiatt morgolódni azonban két okból is butaság: a Magic Mouse 2 folyamatosan kijelzi az operációs rendszerben az állapotát, és ha töltést igényel, jóval előtte jelez. Vagyis tudjuk úgy szerezni a töltést, hogy éppen ne kelljen használnunk az egeret. Ha mégis rosszkor merülne le az egér, 3 perc alatt 8 órányi töltést felvesz. Nincs az az elfoglalt élethelyzet, amikor ne tudnánk 3 percig tölteni az egeret, akár egy mosdóba kisétálás vagy kávéfőzés alkalmával, és mire visszatérünk, az egér a nap hátralévő részére a rendelkezésünkre áll. A lemerülés kellemetlensége tehát nem valós kifogás. De ha az lenne, akkor sem elhanyagolható szempont az esztétika - nem elsődleges, de végülis szinte mindenkiben motoszkál a szépség iránti vágy, amikor Apple termékeket vásárol. Nem elsődleges, de azért jól eső érzés, hogy szép is a termék, amit használunk. Hogy nézne ki egy csúnya Lightning nyílás az egér elején? Két nyomós érv indokolta hát, hogy az akkumulátoros egér alján legyen a Lightning kapu.
A Magic Mouse 2 mindent kiaknáz, ami a Lightning kapuban rejlik: a párosítás jelentette könnyedség már-már mosolyt csal az ember arcára. Összekötjük a gépet a kábellel, és máris azonosítva van az egér, és többi semmi teendőnk nincsen ezen a téren. A Lightning kapu révén az egerünket tölthetjük olyan dokkokról, amelyekbe korábban az iPhone vagy iPad készülékünket állítottuk bele. Az Apple Lightning Dock vagy a Twelve South HiRise Deluxe egyaránt remekül alkalmas arra, hogy a rajtuk kissé furán mutató egeret feltöltsék. (De olyan is előfordult, hogy a JBL Authentics L8 USB kapujára dugott Lightning kábelre bíztam éjjel az egeret, és reggelre 100%-on várt.)
A Magic Mouse 2 finom változtatásai tehát jól eltalált megoldásai az élményvilágnak: az eredeti egygombos Apple egértől a kevésbé jól sikerült Mighty Mouse-on át az első Magic Mouse verzión keresztül az Apple mondhatni eljutott a tökéletes egérig.
Feketében - felárasan
Kemény kritikákra szolgáltatott alapot az Apple a fekete szín árazásával kapcsolatosan. Aki régi ismerője az Apple világnak, emlékezhet rá, hogy a MacBook 13” fehér és fekete színei között azonos belsővel 50.000 Ft különbség volt 2007-ben. Ennek ellenére volt vásárlóköre a fekete gépnek, hiszen klasszikus közhely, hogy a férfiaknak bármit el lehet adni, ami fekete színű. (A közhely valóságtartalmát ki-ki értékelje. Nekem több hölgy ismerősöm is használt fekete MacBookot a különlegessége miatt, az árától függetlenül, szóval nem biztos, hogy csak a férfiak számára vonzó a sötét árnyalat.)
A Magic Mouse 2 esetén az Apple külföldön a 20 dolláros felárat alkalmazta: a fehér egér 79 dollár, a fekete 99 dollár. Ugyanez a képlet a billentyűzetnél és az ujjkövetőnél is, csak éppen ott 129 és 149 dollár az ár. Magyarországon valamiért az átváltásnál érdekes képletet alkalmaztak: míg a Magic Keyboard fehér és fekete változata, illetve a Magic Trackpad 2 fehér és fekete változata között 5-5.000 Ft a különbség, addig a Magic Mouse 2 fehér és fekete verziója között 10.000 Ft-ra sikerült átváltani a 20 dolláros árat. A vásárlók ezzel kapcsolatos felháborodása jogos és vitathatatlan. Ez a fajta árazás valóban arcátlan és érthetetlen.
De ettől még a fekete egér mégis kívánatos marad, főleg akkor, ha régebb óta használ Mac-et az ember.
A fekete egér ugyanis nem új dolog. Az Apple 2000. nyarán mutatta be a termék elődjét, az Apple Pro Mouse nevű egygombos egerét, amelyet akkoriban az iMac G3 modellek mellé biztosítottak. Külön egyébként akkoriban 18.000 Ft+áfa (22.500 Ft) volt a listaára a terméknek, és ha a 2000. óta lezajlott árváltozásokat nézzük, megállapítható, hogy akkoriban 22500 Ft sokkal arcátlanabb volt, mint most 39.990 Ft. (Persze nyilván nem ez a zavaró az árban, hanem az átváltási gyakorlat.)
A fehér színű első egerem szerencsésen gazdára talált, így kihasználtam a lehetőséget, hogy egy fekete színű példányba ruházzak be. Sok változás történt az Apple Pro Mouse óta, és persze a Magic Mouse 2 feketében semmi újdonságot nem hozott a fehér verzióval szemben, talán csak jobban látszódnak rajta a karcok, és persze minden ujjlenyomatot összegyűjt. Természetesen egy új egér kattintás élményének finomsága mindenképpen olyan élmény, amit az első pár hétben nagyon kedvel az ember. Aztán valamennyire elpuhul az egér, és ez az élmény csillapodik.
A párosítás gondtalan élményével szerettem volna kezdeni, amikor is arcon csapott az első következetlenség: az Apple a csomagban hagyományos USB-Lightning kábelt ad a termék mellé! Van egy asztroszürke MacBook Pro gépen USB-C kapukkal, egy fekete Magic Mouse 2 egerem Lightning kapuval, és a két termék gyártója olyan kábelt csomagol a termék mellé, amivel nem köthető hozzá az aktuális szériás számítógéphez, csak a 2015-ös néhai MacBook Pro modellhez. Szeretem a hagyomány tiszteletet, és örömmel nosztalgiázok az Apple Pro Mouse gondolatáról, de amikor egy 39.990 Ft-os termékhez a gyártó nem biztosít olyan kábelt, amivel a termékei többségéhez csatlakoztatni tudom, akkor kicsit visszasírom a Steve Jobs-féle liftben kirúgós időszakot.
Az Apple termékvonalán lévő két aktuális mobil gép a MacBook 12” és a MacBook Pro. Ezek között van asztroszürke modell, és ezeken csak USB-C kapu van. Fekete egeret potenciálisan az asztroszürke gépek tulajdonosai vásárolnak, tehát jó eséllyel MacBook és MacBook Pro tulajdonosok. Persze, van a világon MacBook Air is, de annak a termékvonalnak az életben tartása már csak idő kérdése, és mióta jellemző az Apple-nél az, hogy a régihez igazítjuk az újat? Előfordulhat, hogy asztali géphez veszi valaki az egeret, de az iMac és iMac Pro felhasználók szintén rendelkeznek USB-C kapuval, tehát számukra szintén megoldást jelentene az újfajta kábel. Talán a Mac mini célközönsége miatt maradt volna az Apple az USB-A kapunál? Ott a szlogen a BYODKM volt, azaz hozd a saját kijelződ, billentyűzeted és egered. Tehát nem az az üzenet, hogy vedd meg a mi drága egerünket. Marad tehát a Mac Pro, ami fekete, és nincsen rajta korszerű csatlakozó, csak hagyományos USB. Vajon a Mac Pro (Late 2013) használó tömegek igényeihez alkalmazkodva mutatta be az Apple 20 éves USB alakzatú csatlakozóval az új egerét? És vajon miért nem lehet választani két típusszám közül: az egyikhez korszerű csatlakozó lenne, a másikhoz meg régi.
A kritikára egy ismerősöm azzal reagált, hogy „De hát hogyan töltöd az egeret?” Soha nem fordult elő, hogy Apple Lightning-USB adatkábellel töltöttem volna: vagy a Mac-re csatlakoztatom a fehér színű USB-C USB kábelemmel, vagy egy Lightning csatlakozós dokkolóra illesztem rá éjszakára. (Még az említett extrém JBL L8 hangszóróval való töltésnél is egy Just Mobile AluCable Flat mini volt a töltést ellátó kábel, mert a hangszóró esetén a rövid kábel praktikus, tehát ott sem lenne jó, ha egy méteres kábel tekeregne.)
Nyilván akad a háztartásban adapter, de törekedtem arra, hogy adaptermentesen tudjam használni az eszközeimet, akár kábel cseréjével is. Próbálom megérteni a gondolatot amögött, hogy a Apple milyen megfontolásból ad a Mac-hez szánt perifériájához olyan kábelt, amelyet nem lehet bedugni a Mac-be, de nem találok erre racionális magyarázatot. Összességében rossz az üzenete annak, ha egy nagy cégnél ez a fajta nemtörődömség és agyatlanság kapcsolódik egy termék élményéhez, és ez a típusú átgondolatlanság jól mutatja a mostani Apple-t - a Lightning erőltetése akkor, amikor már rég USB-C-re kellett volna áttérni, az USB-C technológia - például gyorstöltés - kapkodva történő beleszuszakolása a Lightning kapuba, az iPhone-ok és iPadek mellé még mindig USB-A csatlakozós töltő csomagolása, miközben gyorstöltéssel reklámozzuk a terméket, amelynek gyári töltője amúgy nem tud gyorstölteni. Ez a kényszer aztán odavezet, hogy a készülékek mellé még mindig Lightning-USB kábel van csomagolva, és valahogy akkor jó lesz ez az egér mellé is… Hiányzik az átfogó, erős kéz és szigorú tekintet, amelyet Jobs képviselt, és jelenleg ezt senki nem képviseli a cégnél.
A használati élmény
Miután kihevertem, hogy 39.990 Ft-ért egy darab kacatot csomagolnak az egerem mellé, és kivertem a fejemből a paródiafilm készítését arról, hogy milyen szuperül mutatna az asztroszürke MacBook Pro gépre rikító fehér Apple USB-C to USB-A Adapterrel csatlakoztatott fekete Magic Mouse 2 a saját fekete elavult kábelével, a használati élményre próbáltam koncentrálni. (Dühítő, amikor egy olyan cégnél nem figyelnek a részletekre, amelyik azért lett nagyszerű, mert minden részletre figyeltek.)
A Magic Mouse 2 - fekete vagy fehér színben egyaránt - kitűnő kiegészítője a Mac élménynek. Aki fárasztónak találja az ujjkövető egész napos használatát, és kényelmesebben bánik az egérrel, nem tud jobb opciót választani. A formavilág változatlan maradt az évek alatt, de a beépített akkumulátor révén többé nem kell az egér lemerülése miatt aggódnunk, ami óriási könnyedséget jelent.
A cikk írása előtt ígéretet tettem egy viszonylag új Mac felhasználó ismerősömnek, hogy adok pár tippet arra vonatkozóan, hogy milyen eszközökkel lehet a Windows-ra jellemző egér gyorsulási paramétereket átvenni a Mac alatt. Mivel sosem használtan Windows operációs rendszert, a konkrét igényt nem tudom felmérni, de ezek az alkalmazások alkalmasak arra, hogy az Apple-re jellemző, véleményem szerint a használatot könnyítő egérkurzor mozgási metódust megváltoztassák. (Az Apple elve, hogyha gyorsabban mozdítjuk az egeret, akkor ugyanolyan mozgásra a kurzor többet ugrik. Lassabb mozgásnál a kurzor kevesebbet mozog, precízebben mozdul meg.)
Az Apple alapvetően gátolja, hogy az olyan alapvető dolgaiba beleavatkozzanak kívülről, mint az egérkurzor mozgatása, de vannak olyan alkalmazások, amelyek alkalmasak a gyorsítás módosítására.
A ControllerMate koordináta geometria alkalmazásával teszi lehetővé a változtatást:
https://www.orderedbytes.com/controllermate/?utm_source=smoothmouse.com&utm_medium=recommendation
A SteelSeries Engine alapvetően a gyártó saját egereit engedi konfigurálni:
https://steelseries.com/engine
A SteerMouse fejlesztői komolyan gondolják, mert már a megjelenés előtt kiadták a macOS Mojave verziót:
http://plentycom.jp/en/steermouse/?utm_source=smoothmouse.com&utm_medium=recommendation
A Mouse Acceleration Preference Pane 2016-ban frissült utoljára, szóval ne fűzzünk hozzá sok reményt:
http://triq.net/mac/mouse-acceleration
Keresés a lap tartalmában a Google motorja segítségével: