Hófehér MacBook termékteszt (2006)

Hosszú-hosszú várakozás… Sokunknak ez az első gondolata, ha a MacBook kerül szóba. Valóban: két hónapnak kellett eltelnie, hogy az iJoe.hu demó MacBookhoz jusson, mert addig minden érkező darabot kedves ügyfelek kaptak meg. De most megérkezett a saját MacBookom, és néhány munkával telt nap után végre jutott időm arra, hogy alaposan kipróbáljam őt. Nem elsősorban teljesítmény tesztekre voltam kíváncsi, hanem inkább a használati élményre. Azt mind tudjuk, hogy a duplamagos Intel processzor gyorsabban fog QuickTime filmeket kódolni, mint a korábbi PowerPC-s modellek…

A gép visszafogott csomagolása a MacBookon kívül a töltőt, a távirányítót és a kábelfej+hosszabbító kábelt rejti. A MacBook megjelenésében nagyon-nagyon hasonlít az iBookra, de sokkal vékonyabb annál. Mellette az iBook őskövületnek tűnik, de azért egy PowerBook még mindig méltóságteljesebb helyet foglal el az asztalon, mint a fehér kistestvér. Vagy éppen fekete, merthogy a fényes fehér mellett a MacBook fekete színben is elérhető, ami nem igazán praktikus, mivel a matt feketén a kibontás után már vad ujjlenyomatok látszódnak, míg a fehér karcosan is újszerűnek tud hatni.

Az első impresszió a használat során, hogy a gyári 512 MB memóriával be se kapcsoljuk a gépet. Egész egyszerűen a rendszer, a Safari és a Mail futtatásán túl másra nem igazán alkalmas így, tehát ha például fényképeket is szeretnénk szerkeszteni, akkor mindenképp célszerű legalább egy 1 GB-os modult beletenni a gépbe. Volt szó róla korábban, hogy a MacBook csak párban bővíthető memóriával, hiszen az Apple is 2x256 MB RAM-ot tesz a gépbe. A tapasztalatok azt mutatják, abszolút nincsen jelentősége, hogy milyen módon bővítjük a memóriát, és teljesen jól üzemel a gép 256+1024 MB összeállítással is akár. Az Apple egyszerűen gazdaságossági okokból rak a gépbe 2x256 MB memóriát.

Bevallom, az első élményem nem teljesítményteszt vagy hasonló volt, hanem negyedóra "ökörködés" a PhotoBooth szoftverrel, ami a beépített kamerával készít egészen jó minőségű képeket. A beépített kamera hihetetlen kényelmessé teszi a videó csevegést. Korábban a mobil gép tulajdonosoknak rá kellett készülni a videókonferenciára, elővenni az iSightot, felrakni a gépre, és megvárni, amíg az iChat reagál rá. Most ez alapból adott, és nem kis többlet használati értéket ad a géphez, illetve nagyobb kedvet ad a videó alapú csevegéshez.

A felfedezés, fogdosás után ölbevettem a gépet, hogy ezt a cikket megírjam… Leginkább a 12 hüvelykes PowerBook tulajdonosok felhasználói élményéhez tudom hasonlítani ezt a modellt: az alja igen felforrósodik a nyári melegben, és némi idő után a teteje is. Elsősorban a billentyűzet bal oldali területe lesz meleg, tehát vélhetőleg itt található a processzor, amit viszont iszonyú halk hűtéssel látott el az Apple, mert a korábbi kis PowerBookkal ellentétben ennek nem hallani a süvítő ventilátor zaját. Ez egy kellemesnek mondható élmény, és szerinetm a melegedés őszi, hűvösebb időben nem lesz olyan vészes, mint amilyen most. (Összehasonlításképpen a gép körülbelül annyira melegszik fel, mint a 17"-es PowerBookom alja. Tehát nyári melegben azt sem lehet ölbe venni.)

A kijelző picit csalódás volt: kellemes és kellemetlen is… Nyilván iBook kategóriás gépről van szó, tehát nem vártam csodákat. Igazából a tükröződésről elmondhatom, hogy abszolút nem zavaró annak, aki szemből nézi a gépet. Nagy haveri DVD-zésekre a MacBook alkalmatlan, de egy barátnővel való filmezésre még teljesen alkalmas, hiszen pici eltéréssel szemből nézve csodás a képe. Oldalról de facto nézhetetlen, mert úgy tükröződnek rajta a dolgok, tehát nem kell attól tartanunk, hogy a Francia Intézet kávézójában a szomszéd asztal elolvassa a leveleinket, ellenben a teraszon tevékenykedő pincérlányra remek rálátása nyílhat a kijelzőn keresztül.

A tükröződés tehát nem mondható negatívumnak, az viszont igen, hogy gyakorlatilag az iBookkal megegyező színképe van a MacBook kijelzőjének. Szebbnek és fényesebbnek látjuk, és talán kevesebb a szürke fátyol rajta, de ez a világítás fejlődésének köszönhető, miközben a panel ugyanolyan "elkent" színeket ad, mint az iBook adott korábban. A PowerBook kalibrált színeihez képest a MacBook egészen másként értelmezi a szépia tónust, és bár élénknek tűnnek a színei, a valóságban világosabbak is, mint amilyeneknek lenniük kellene. Hozzáteszem: az iBook utódjáról van szó, és nem a MacBook Pro riválisáról, és erre a szerepre ez a kijelző is tökéletesen megfelel, de ez a cikk impressziókról szól, és nem a piaci pozícionálás magyarázatát célozza. (Ne feledjük el azonban azt sem, hogy korábban volt egy 12 hüvelykes PowerBook, aminek az iBooknál szebb kijelzője volt. Most a kis méretű, de már valós színeket megjelenítő mobil számítógép gyakorlatilag hiányzik az Apple termékpalettájáról, hiszen a kis PowerBook helyére lépő fekete MacBook kijelzője is egy kategória a fehér színű modellekével.)



Mivel a gépeléshez a MacBook picit forró lett, hagytam aludni egy kicsit, hogy közben szemügyre vegyem a designt. Némi kritikával szeretnék élni a RAM bővítő hellyel kapcsolatban, ami igen nehezen szerelhető: mivel a csavarokra nem lehet merőlegesen rátenni a szerszámot, a kicsit erősebben meghúzott csavarokat kész tortúra kiszedni. Ez ugyan ritka, de nem példátlan. Alapvetően szerintem szerencsétlen megoldás úgy elhelyezni csavarokat, hogy arra nem lehet erőből merőlegesen rátenni a csavarhúzót.

A korábban emlegetett illesztési hibákkal kapcsolatban nem találtam semmi kirívót. Az iBooknál ugyebár a kijelző körüli műanyag eléggé komoly résekkel volt elhelyezve, a szóköz gomb pedig ferdén állt. Ehhez képest a MacBook billentyűzete egészségesen áll, egyedül az akkunak lesz fura síkja a kivétel és visszarakás után. Akkor picit mélyebbre kerül az egyik oldala, mint a másik, és mint a gép aljának síkja. Ez a legkevesebb probléma szerintem… 

A MagSafe töltő a MacBook esetében is zseniális. Bár megjegyzem, a legtöbb balesetet az idézi elő a töltőkábellel, hogy a MacSafe kábel feje nagyon pici, de ezt okosan úgy oldotta meg az Apple, hogy ne is okozzon bajt, és egyszerűen "kiszakadjon" a tápcsatlakozóból erőhatásra. Ez többször előfordult, amikor a forró gépet az egyik lábamról a másikra helyeztem.

A MacBook amúgy ideális kis méretű. Voltak kritikák, hogy nagyobb lesz, mint a 12-es és ez rossz. Szerintem abszolút kellemesen ölbe illő gép, amin jól lehet gépelni, kellemes kis jegyzetfüzet vagy napló válhat belőle.

És ha már a gépelés szóbakerült, néhány gondolat a billentyűzetről. Mindenki szerint nagyon jól néz ki a MacBook billentyűzete… Ezzel részben egyet lehet érteni, részben fel lehet vetni a későbbi takarítás jelentette kihívásokat, de tény, hogy design szempontból kellemes a billentyűzet. Nagy a hely a billentyűk között, így lehet érezni, hogy hol vannak billentyűk, és hol nincsenek. A rutinos gépírónak nem fog gondot okozni a MacBook, 20-40 másodperc alatt átszokik a kéz, és nem kell a billentyűzetre tekinteni a gépeléshez. Bár a nagyobb ujjakkal rendelkezőknek fura lesz, hogy szinte nem érezni, hogy lenyomunk valamit, de a gép ezt érzékeli, hogy a pötyögésnek betűk formájában eredménye születik. A billentyűzet szerintem azoknak problémás, akik még nem tudnak elég gyorsan gépelni. Őket nagyban segítette az iBookok, PowerBookok és MacBook Prok azon tulajdonsága, hogy a billentyűk befelé hajlanak, azaz nem sík a felületük, hanem egy völgy. Ez segítette az ujjak ráhelyezését a billentyűzetre, és ki lehetett tapasztalni, hogy hol, milyen távolságra vannak a billentyűk. A MacBook esetén a frissen tanuló felhasználónak sokkal nehezebb lesz a dolga, mert neki nem segít a gép abban, hogy mélyedéssel jelzi, hogy jó helyen vannak-e az ujjai. Tehát egy nem túl rutinos gépelőnek nehezebb a dolga a MacBookkal, mint annak elődjével.

Nagy kérdés volt még az akkumulátor témaköre. Igazából nagy jelentősége nincsen a dolognak, mert nagyjából 3 óránként eljutok olyan helyre, ahol lehet tölteni, és aktív használat mellett teljesen mindegy, mit ígér az Apple a weblapján, hiszen úgyis hamarabb lemerül az akku. A gyakorlatban a három és fél óra volt az, amit lemerülésig ki tudtam hozni a gépből némi használat mellett. Ez szerinte 4:16 perc használatot jelentett volna a töltőről lerántva, de használat mellett ezt nyilván nem érte el.

Összességében egy papírforma szerinti élményt kaptam a MacBooktól, ami jónak nevezhető. A felhasználói élmény, a méret, a forma, a hangulat megegyezik az iBookkal, és van egy ajándék webkamera is a gépben. Az akku gyengébb, de nagyjából arányosan ennyivel gyorsabb is a gép. Erre egy dörzsöltebb viszonteladó ismerősöm azt mondja, hogy ez jó, mert gyorsabban el tudod végezni ugyanazt a munkát, tehát nem ér hátrány. Nekem az a véleményem, hogy a négy vagy öt óra között nincsen igazán nagyságrendi különbség, a teljesítménytöbblet viszont meggyőző és értékes. Tehát úgy gondolom, hogy a MacBook ugyanazért az árért többet nyújt, és ezért méltó utódja az iBooknak.

Cikk: Birincsik József, MacMag.hu

 



 

     Keresés a lap tartalmában a Google motorja segítségével: