„A MacBook modellek új generációja" - ez a gondolat teszi különösen érdekessé az új MacBook Air gépeket, és azok birtokunkba került legelső, 11,6 hüvelykes kijelzővel szerelt példányát.

A kibontási élmény páratlan. Aki valaha vett új vagy akár használt, dobozos Mac-et, az tudja, hogy már a csomagolás is zseniális: a vékonyka doboz önmagában értékes termék hatását kelti, és benne a parányinak tűnő, fémszínű tárgy, a jellegzetes illat, és a nagy fehér alma középen - egy pozitív kezdet érzetét kölcsönzik.

Az első impresszió a 11"-es modellel kapcsolatban mindenképpen az, hogy mennyire kicsi és pehelykönnyű. Jómagam nem vagyok feltétlenül az apró gépek híve, és a MacBook Airt csak második-harmadik gépnek tudom elképzelni, de első látásra teljes értékűnek tűnik az eszköz. Az indítás sebessége, az üdvözlő képernyő megjelenése, a LED Cinema Display 27" akadás nélküli meghajtása mind-mind ámulatba ejtő képességek. A PowerBook 12" rajongók Inteles álmaik beteljesülését láthatják…

A bekapcsolással kapcsolatban akadtak egyébként kihívások: az Apple a 12 funkciógomb mellől eltüntette a lemezkiadó gombot, pontosabban az F12-re helyezte a MacBook Airen, és a funkciógombok is vékonykák lettek, ezek közül a legszélső az, amelyik a gép bekapcsolásának funkcióját megkapta, vagyis a szép gravírozott fémgomb helyett egy sima, a billentyűzeten elhelyezett műanyag gomb kapcsolja be a gépet, amely más gépeken és billentyűzeteken a lemezkiadás gombja. A sztereó hangszórók a világba kiáltják a bekapcsoló gongot, az alma egy pillanat alatt megjelenik, és hasonló gyorsan el is tűnik…

Elsőre furcsa, és sokáig az is marad a hagyományos MacBook Pro gépek után, hogy a MacBook Air kijelző kerete igen széles. A 11,6"-es kijelző látszólag lehetne akár 12"-es is, ha a keret nem lenne olyan széles. Nyilván az Apple-nek az ultravékony testbe el kellett rejteni az AirPort antennát, a FaceTime kamera kábelét, a Bluetooth antennát, tehát nem lehetett az egész területet kijelzővel kitölteni, mégis furcsának tűnik a keret szélessége. Fantasztikus azonban, hogy az Apple továbbra sem köt kompromisszumot a billentyű mérettel kapcsolatosan: több gagyi netbooknak van a szabványtól eltérő, kisebb méretű kijelzője, amely érdemben nehezen használható, a természetes gépelési élménynél nehézkesebb használatot tesz lehetővé. A MacBook Air - bármilyen kicsi és vékony is - teljes értékű magyar billentyűzettel rendelkezik, és tökéletesen használható gépelésre. (A kis helyre sűrítés egy másik érdekes vonása a mikrofon, amely a gép oldalán, a minijack csatlakozó mellett helyezkedik el. Lehetne itt akár hang bemenet is, de a bemenet nem minijackben végződik, hanem egy apró rácsozat a csevegő programokhoz és egyéb hangfelvételhez. Szoftveresen a rendszer azonban feljavítja annyira, hogy észre sem venni a fura pozíciót.)

Bolti demó gépünket ésszerűen 4 GB memóriával rendeltük meg. A MacBook Air alaplapra integrált memóriát tartalmaz, amelyet később nem lehet bővíteni, ezért fontos, hogy gyárilag a maximummal szállítsák. A 4 GB nem tűnik soknak, de ehhez a géphez éppen tökéletes. Egy MacBook Airen nem fogunk Aperture-ben több megapixeles képeket szerkeszteni, és vélhetőleg a Final Cut Express sem dolgoztatja meg kíméletlen renderelési folyamatokkal. Briliáns viszont, ahogyan a Pages egy kattintásra betölt bármilyen dokumentumot, ahogy akadás nélkül képes görgetni egy regény szövegében, vagy éppen megnyitja a multimédiában gazdag Keynote prezentációnkat. A legtöbb gépnek több másodperces gondolkodást jelent például egy hosszú Pages dokumentum betűméretének állítása. Természetesen ez a MacBook Air esetén sem gyorsabb bármelyik gépnél, de relatíve visszafogott processzor ereje ellenére a pro modelleket megközelítő tempóban frissíti a szöveget.

A gyorsaság egyik kulcsa pedig a tárhely. Az Apple beletalált a piac fejlődési irányának a közepébe. Évek óta nem izgat senkit, hogy 2 vagy 2,6 GHZ-es processzor van a gépében. A piac sem mozdult előre sokat ezen a téren: már 2005-ben volt 3 GHZ-es processzor, és a mostani iMac modellekben is az található. Többségünk gépében több memória van, mint a legelső gépünk tárhelye volt. A tárhely viszont: 2000-ben is 7200-as fordulatszámú lemez volt a standard az asztali gépekben, és 5400-es fordulatszámú a mobil gépekben. Ez napjainkban is hasonló, és míg a merevlemezekbe szerelt gyorsítótárak növekedtek, a lemezek írási/olvasási teljesítménye nem ugrott meg drámai mértékben. A SAS merevlemezek ugyan gyorsak, áruk azonban nem mérséklődött, és a magasabb fordulatszám miatt fogyasztásuk jelentősebb, hő termelésük nagyobb, ráadásul a sérülésekre is érzékenyebbek. Kézenfekvő tehát a mozgó alkatrész nélküli tárhely. Nem az Apple találta fel az SSD-t, és aki régebb óta használ számítógépet, lineáris fejlődési irány számára a szilárdtest meghajtó. Az új MacBook Air megjelenésével mégis mintha sokaknak most tűnt volna fel, hogy létezik egy újfajta gyors meghajtó típus, valójában a MacBook Air vásárlók számára korábban is gyári opció volt az SSD, és bármely meglévő Mac-be tudunk szilárdtest tárhelyet szereltetni. (Tény, hogy eddig számítógépekben az SSD szabvány 1,8" vagy 2,5" foglalatba volt beépítve, csak az új MacBook Air esetén jelenik meg egy újfajta, hosszúkás foglalaton.)

Az SSD egyértelmű előnye, hogy a mai, korántsem a technológia csúcsának tekinthető írási és olvasási sebessége legalább ötszöröse a merevlemezekének. A leglátványosabb jelenség természetesen a gép indulása, amely a MacBook Air esetén szerénytelen 8 másodperc. Tény, hogy egy Mac-et ritkán kapcsolunk ki, így a bekapcsolási idő hossza nem alapvető szempont, de nyilván a bekapcsolás ideje tükrözi az egyéb adatelérési idők sebességét is. A legfontosabb szempont, amely a gép gyorsaságérzetével összefüggésben felmerül, a virtuális memória sebessége. A virtuális memória az a memória rész, amelyet a rendszer nem a RAM-ba, hanem a tárhelyre ír, és általában igen hatalmas méretű. Amikor két program között váltunk, és a rendszer strandlabdázik - azaz egérkurzor forgással indikált várakozást igényel -, többnyire a virtuális memóriából történő adat előbányászásra vagyunk kénytelenek várni. Az SSD ott ér el drámai sebesség növekményt, hogy ez a várakozási idő látványosan lerövidül vagy akár meg is szűnik. Ezt nyilván nehézkes látványos videókon prezentálni, de ez lehet meggyőző érv például az ExpressCard foglalatba helyezett rendszer SSD-re, vagy a Mac Pro tulajdonosok által preferált, kis kapacitású, csak a rendszer és a virtuális tár számára fenntartott SSD megoldásokra.

Az Apple összességében jól időzített ezzel a lépéssel, hiszen olyankor dobta be a piacra a gyorsaság élményt, amikor az már korántsem volt marketingelhető tulajdonság. Az órajel harc fél évtizede lezárult, a gépek között egyre inkább a szoftver, a szolgáltatások, a garancia, az operációs rendszerek döntenek, és most az Apple visszaterelte a csatát a gyorsaság frontra, ahol a terméke látványos sikert arat.

(Megjegyzés jelleggel képzeljük csak el, hogy egy a MacBook Airnél vastagabb gép, mondjuk egy MacBook Pro 13" mekkora tárkapacitást nyújthat a MacBook Airbe helyezett elnyújtott SSD modulok használatával! 1 TB vagy több ultragyors tárhely valóban forradalmasíthatja a mobil számítástechnikát.)

Persze korai még a MacBookot vagy a MacBook Prot temetni: az Apple ugyan a világ legnagyobb flash memória felvásárlója - az iPodok és iPhone-ok, majd az iPadek évek óta elérték azt, hogy a távol-keleti beszállítók az Apple-ből élnek, és másnak nem is nagyon szállítanak -, ez a tárhely forma azonban még ma is eléggé drága. A MacBook Air szűk keresztmetszete így továbbra is a tárhely, pontosabban a tárhely/ár viszony. A maximális 256 GB sokunk számára a fényképek tárolására sem elegendő, többet viszont a MacBook Airbe nem lehet kérni - persze azzal, hogy az Apple a jövő MacBookjának nyilvánította az Airt, egyértelműen utalt arra, hogy a jövőben forgalomba kerülő gépekben meg fog honosodni ez a tárhely forma, és a nagyobb méretű gépek nagyobb tárhely befogadást is lehetővé tesznek, mire a MacBook Air eladások lehetővé teszik a tömeges vásárlás nyomán keletkező árcsökkentést.



A MacBook Air rövidke használata kifejezetten kellemes élményt nyújtott. A korábbi modellre jellemző ventilátor felbőgések, illetve forrósodás egyáltalán nem jellemzi az új példányt. Megfelelő mennyiségű memóriával pedig a tartós használat nyomán szépen lassan fogyogató szabad RAM is jóval később jelentkezik - a 4 GB el tud fogyni, de tipikusan akkor, ha nem a MacBook Air célközönségének felhasználására szánt programokkal gyilkoljuk a masinát. (Az alap 2 GB vélhetőleg sokaknak kevés lesz, sajnálatos, hogy az Apple csak CTO-ként teszi lehetővé a 4 GB-os modell megvásárlását.)

Megszokást igényel a kijelző. A fényereje briliáns, a felbontása pedig nagyobb, mint az azonos méretű pro modelleké - a MacBook Air 11" felbontása 1366 x 768 képpont, míg a MacBook Air 13" felbontása megegyezik a MacBook Pro 15" felbontásával (1440x900). Ez zseniális, mert el lehet férni a képernyőn, cserébe azonban fárasztja a kissé korosabb szempárt, és igazi felüdüléssé teszi a külső kijelző használatát. A jelen felbontásnál egyértelműen kijelenthető, hogy ez a láthatóság vége. Ennél nagyobb felbontást ekkora kijelzőbe már értelmetlen lenne belesűríteni, és ez a felbontás is jó látást igényel. Érdekes kérdés a szokásosnál kisebb képpont méret miatti jó használhatóság kreatív programokban: mivel mindent kisebbnek látunk, nagyobb betűvel írjuk a szövegeinket, nagyobb címfeliratokat teszünk az iMovie filmjeinkre, nagyobb fejlécet iWeb produkcióinkra. (Második gépnél ez alapvetően nem probléma, mert tudunk az asztali gépen mérlegelni, de elsődleges használatnál felvethet szakmai kihívásokat.)

Az Apple újfajta akkumulátor élet számítási képlete tetszetős, mert kellemes meglepetéseket okoznak a gépek. A MacBook Prom, ami papíron 8 órát bír, 6 óra 14 percnél sosem bírt többet bekapcsolt állapotban, és bizony az ember kiábrándítónak találja, hogy a gyártó valótlan adatokkal kívánja eladni a gépeit - nyilván a 6 óra is több, mint bármely rivális gyártó teljesítménye, de nem 8. Ezzel szemben a MacBook Air, ami papíron az Apple tesztjei szerint 5 órát bír, 6 óra 2 percig üzemelt egy feltöltéssel visszafogott, weblap nézegető, levelező, szöveg író használat mellett.

Az új MacBook Air tekinthető forradalomnak: saját típusát mindenképpen forradalmasítja, hiszen a MacBook Air eddig látványosan lassabb volt a pro vonalnál, most pedig bizonyos paraméterekben felzárkózik mögé. A két darab USB csaltakozó és az erősebb videókártya sokoldalúbb használatot tesz lehetővé, felmerül azonban több olyan tulajdonság, amivel az Apple lemaradt a riválisokkal szemben: az egyik ilyen a beépített mobil internet funkció. Egy mikro-SIM foglalt elfért volna a gép oldalán, és mennyivel egyszerűbb lenne az élet napjaink mobil internettel lefedett világában, ha nem a különféle szolgáltatók mindenféle arculati kézikönyvet nélkülöző tervek szerint készült, indokolatlanul széles és olykor kevésbé megbízható modemeit kellene használnunk? Ha ez benne van az iPadben, akkor a legmobilabbnak szánt Mac-ből miért hiányzik? Amíg városban vagyunk, általában mindenhol van WiFi, de nem lenne közelebb az álom beteljesüléséhez, ha bárhová megyünk, el tudjuk érni a leveleinket, tudunk kommunikálni kollégákkal, barátokkal? És mindezt gagyi kinézetű, egy értékes USB portot lefoglaló, plusz térfogatot és tömeget jelentő külső modemes megoldás helyett a gép alap tulajdonságaként… Úgy tűnik, hogy az Apple egyelőre ezt nem tartotta elég fontosnak, ami egyértelmű és fájó hiányosság.

A portokat hiányolókat az Apple most hatásosan elhallgattatta: ahová fér, ott csatlakozó van a MacBook Airen: Mini DisplayPort monitorkimenet akár a LED Cinema Display 27" meghajtására, kettő USB 2.0 csatlakozó, minijack kimenet (sajnos nem kombinált ki/bemenet, de támogatja az Apple mikrofonos fülhallgatóit), és persze a MagSafe csatlakozó. A gép többi része olyan vékony, hogy oda egyszerűen nem fér más - Ethernet vagy FireWire. A legvastagabb részére nem férne rá egy FireWire 800 port, mivel a MagSafe csatlakozó is szinte aljától a tetejéig kitölti a helyet.

A MacBook Air lenyűgöző képességekkel rendelkező aprócska csoda, a tökéletes választás azoknak, akiknek az iPad kevés, de egy igazi mobil gép sok. Az Apple újabb halálos csapást mért a netbook piacra, és végre erőt is adott a termékvonal leggyengébb gépének. Korai azonban a MacBookot vagy a MacBook Pro-t temetni. Akinek teljesítményre és tényleges funkcionalitásra van szüksége, még mindig jobban jár az árban szinte azonos, teljesítményben nagyságrendekkel erősebb, egy SSD beszerelésével pedig forradalmasítható MacBook Pro modellel. A MacBook Air kitűnő választás azoknak, akik csak napi rutinfeladatokra használják a gépet: levelezés, web böngészés, némi kreatív munka, film nézés és zenehallgatás. Akinek ennél többre kell egy számítógép, a mobil gépek "régi" generációjával egyelőre jobban jár. Megszületett azonban az ideális gép azok számára, akik otthon nagy teljesítményű asztali géppel rendelkeznek, és egy tökéletes mobil megoldásra vágynak. E téren igazi forradalom a MacBook Air.

Cikk: Birincsik József, MacMag.hu 2010. november

     Keresés a lap tartalmában a Google motorja segítségével: