Mint minden új Apple terméket, az Apple Watch készüléket is szokni kellett kicsit a vásárlás előtt. Sokféle teszt jelent meg időközben, különféle véleményekkel és érzésekkel, de a MacMag.hu tesztjei tipikusan nem az Apple Store előtti sorból kiszabadulva születnek, hanem tényleges élmények után. Ezt a hagyományt ápolva készült el ez az írás is.
Bevezetésként annyit el kell mondanom, hogy sosem voltam óra rajongó, és míg egy gyors külső tárhelyre hajlandó vagyok szürreális összegeket elkölteni, ugyanezt egy óráért sokallom. A hatodik generációs iPod nano esetén azonban tetszett az élmény, hogy a karomon hordom a zenelejátszót, tehát nem jelenthető ki, hogy teljesen elzárkóznék a karórák világától.
A korábbi iPod nano modellt egy HEX fémpánttal használtam, így nem volt kérdéses, hogy az Apple Watch terméket is ezzel a pánttal választom majd. Több felhasználónál találkoztam a dupla szíjas megoldással: szilikonpánt a sporthoz, úszáshoz, és bőrpánt az eleganciához. Számomra azonban a szíjcsere igénye egészen biztosan az elején megölte volna a viselés élményét, így nem is kockáztattam ilyesmit
A választásom ennek megfelelően az Apple Watch rozsdamentes acél változatára esett elegáns fémszíjjal. Ez a típusú óra acél testtel készül és korund alapanyagú a kijelző - a köznyelv zafírnak nevezi az anyagot, de a pontosság kedvéért emeljük ki, hogy korundról van szó.
Mint az Apple szerződött viszonteladó partnere, különös fanyarságot ad a vásárlásnak, hogy a zürichi Apple Store-ból kell hozzájutnom egy Apple termékhez, mert az egyelőre Magyarországon nem kapható. Érezni kell a dologban az ellentmondások sorát! Az igényes órák hazájában az amerikai márka saját boltjából vásárolni egy kínai gyártású órát, és közben a márka forgalmazójának lenni… Ad astra per aspera - hogy az elcsépelt latin szólásoknak is adózzunk csöppet.
Az Apple egyébként még Svájcban is csak az Apple Store-okban árusítja az órát, vagyis az ottani hivatalos viszonteladók is tétlenül nézhetik, mint vándorolnak a vásárlóik át a márka saját üzleteibe. (Furcsa módon ez még egyetlen európai hatóságnak sem szúrt szemet.)
A vásárlás sajátos körülményein túllendülve következett a termék már-már rituális kicsomagolása. Napokig vártam az ideális időszakot, hogy meglegyen az esemény ünnepélyessége. Az Apple Watch tálalása kissé azt az élményt idézte, mint amikor a legelső iPod modellt kicsomagoltam. Még a doboz is hasonló: kocka alakú. A jellegzetes Apple termék illat, a részletek apró gondossága utal arra, hogy egy Apple termékről van szó. Ez valóban az az élményvilág, amit szeret az ember újra és újra átélni.
A rituális kibontás élményt aztán megtörte, hogy az eszközt előbb tölteni kellett, mert nem volt kellő töltöttség rajta, ami szokatlan volt az Apple termékek részéről - hagyományosan 50-60% körüli töltöttséggel érkeznek a készülékek.
Itt fel is merült az első hiányosság, mégpedig a töltő dokk kérdésköre. Az Apple termékek mellé kiegészítőket kínáló cégek, mint a TwelveSouth és az STM mutattak be zseniális dokk megoldásokat, de az Apple elegendőnek vélt egy érthetetlenül hosszú töltőkábelt biztosítani az eszközhöz, a felhasználóra bízva, hogy az eszköz helyét kiválassza… Ennek köszönhetően aztán volt borulás, éjjeli leakadás a töltőről, végül csak egy TwelveSouth Forté for Apple Watch oldotta meg a krízist. Valójában nem látom át a tervezői elképzelést amögött, hogy egy szükségtelenül hosszú és indokolatlanul merev kábelt adnak az Apple Watch mellé - mivel nincsen dokk a csomagban, egy félméteres kábel bőven elég volna, hogy egy USB port mellé pozicionáljuk a készüléket. Az indukciós töltés egyébként elegáns, de talán el is várható egy olyan egységtől, amely vízzel érintkezhet rendeltetésszerűen, és naponta kell tölteni.
Az óra fémszíja könnyen testre szabható: a szemeket simán, szerszám nélkül, körömmel megnyomva ki lehet pattintani. Aki szedett már ki akkumulátort régi fehér MacBook modellből, annak ez az evolúciós lépcsőfok kialakult az ujjában, aki nem boldogul körömmel, az egy műanyag pálcikával meg tudja oldani sérülés mentesen a feladatot.
Az Apple Watch kapcsán fontos tény, hogy sokkal inkább iPhone kiegészítőről, mint önálló termékről van szó. Az üzembe helyezéshez is rögtön szükségünk van egy iOS eszközre, amelynek a néhány frissítéssel ezelőtt megjelent Apple Watch alkalmazásával tudjuk végrehajtani az óra párosítását és beállításait. Az alkalmazás az Apple klasszikus szemfényvesztő stílusában működik: rá kell irányítani a kamerát az órára, és ugyanaz látszódik majd a párosítást követően az iPhone kijelzőjén, mint az Apple Watch megjelenítőjén. Valójában a Bluetooth közeli kommunikáció keretében történik az eszközök együttműködése, és a kamerának semmi köze a dologhoz, de látványos a produkció, amivel a termékek szórakoztatnak, és kiválóan alkalmas arra, hogy a laikus felhasználót lenyűgözze.
A párosítást követően az Apple Watch folyamatosan jelzi, hogy a vezeték nélküli köldökzsinór fennáll-e az iPhone készülékhez. Nélküle sokkal kevesebbre képes, noha minden alap funkciója elérhető.
Mire is képes az Apple Watch? A kérdést szándékosan a cikk közepén teszem fel, mert magam is a gondolatok összeszedése közben szembesültem azzal a furcsa helyzettel, hogy míg más gyártók termékeinél a vásárlás előtt tesszük fel a kérdést, addig az Apple termékek vannak annyira kívánatosak és bízunk annyira a gyártóban, hogy a már megvásárolt terméket igyekszünk felfedezni, nem pedig előzetes igény alapján vásároljuk meg a készüléket. Az Apple persze erre épít: a cég hitvallásának alapeleme, hogy olyan termékeket gyártson, amelynek szükségét a felhasználó nem is tudja, de aztán nem tud élni nélküle.
Az üzembe helyezés egy pontján az Apple Watch alkalmazás az iPhone készüléken rákérdez, hogy letöltse-e a watchOS verzióját azoknak az alkalmazásoknak, amelyek az iPhone-on megtalálhatóak. Ez máris értékes plusz funkcióval egészíti ki az órát, hiszen például az Eve Flare okos izzó vagy a Withings egészség kiegészítők, illetve a NAVIGON rendelkezik Apple Watch változattal, amely együttműködik az iPhone-on futó testvérével. A watchOS-en ezek önállóan nem működnek, csak az iPhone segítségével használható mindegyikük.
Ezzel meg is fogalmaztuk az Apple Watch tudásának egyik alappillérét: az óra és egészség funkciókon kívül döntően az iPhone-on futó alkalmazásaink tudását helyezi át a karunkra. Telefonálni tudunk rajta keresztül - bízva abban, hogy a társadalom felnövekvő része már nem a Knight Rider című sorozat főhősére asszociál, ha meglát valakit a karórájába beszélni -, megtekinthetjük a fényképeinket kicsiben, használhatjuk az iPhone kameráját a karunkról vezérelve, elolvashatjuk a leveleinket, minden értesítésünket láthatjuk, hozzáférünk a naptárunkhoz, zenét játszhatunk le az iPhone-ról vagy akár az Apple Music végtelen tárából - szintén az iPhone képességeinek használatával.
Amit az Apple Watch maga tud, szintén nem kevés: az idő mutatása mellett kiír konstans adatokat, mint a naplemente és napfelkelte, a dátum. Rendelkezik stopper és visszaszámláló funkcióval, ébreszteni képes, és van világórája is. Figyeli az aktivitásunkat, és képes motiválni, hogy többet mozogjunk, ne üljünk egy helyben két órát, hanem tegyünk pár lépést legalább óránként egyszer. A különálló aktivitás alkalmazása segítségével bizonyos sportolási típusokban méri a teljesítményünket.
A tényleges használatba vétel után az első meghatározó funkció az volt, amit az macOS kapcsán is egyre kevésbé kedvelek és a nap viszonylag korai szakaszában kikapcsolok: az értesítések. Aki a számítógépén főként cseveg, üzeneteket vált, ismerősei Facebook bejegyzéseihez szól hozzá, annak roppant hasznos az értesítési központ, ám aki dolgozik a Mac-en, annak kimondottan zavaró, hogy folyton megjelenik egy figyelem elvonó üzenet a jobb felső sarokban, és ezerszer félbe szakad a munkafolyamat. Az Apple Watch kapcsán hasonló volt a kezdés: két ismerőstől jöttek iMessage üzenetek, amelyeket az óra hangjelzéssel és rezgéssel fejez ki. Semmi halaszthatatlan, de arra éppen elég, hogy meg-megtörje azt a tevékenységet, amiben éppen benne voltam. A watchOS szerencsére képes arra, hogy az iOS rendszerrel együttműködve érzékelje, hogy mikor elég az értesítésekből, és ha ezt a nap folyamán deaktiváljuk, akkor ő sem jelez.
Szükséges azonban hangsúlyozni, hogy ez nem kritizálható tulajdonság, mert az operációs rendszer nem tud különbséget tenni a fontos és a kevésbé fontos üzenet között, az ember figyelmét viszont ugyanúgy megtöri, ha egy MacRumors cikk értesítése miatt rezeg a karján az óra, mintha arról kap értesítést, hogy egy kedves ismerőse kávézni hívja.
Maga az értesítési központ az, amit nehéz úgy beállítani, hogy az értesítések ne legyenek megterhelőek és zavaróak, de a hasznosságukról se kelljen lemondani. Van olyan, aki szerint ez lehetséges, így a cikk semmiképp nem szeretné kizárni ennek esélyét.
Az üzenetek kapcsán egyébként különös, hogy válaszolni a hagyományos pötyögős módszerrel természetesen nem lehet az óráról. Vannak angol nyelvű szövegek, amelyek közül talán az OK univerzálisan használható. Ezen kívül a néha angolra váltó szövegfelismerést lehet használni, amely a szöveges választ próbálja betűkké alakítani, illetve olyan animációkat lehet küldeni, amelyek az Apple-re eddig nem voltak jellemzőek.
A nyugati sajtóban megjelenő Apple terméktesztekből nem maradhat ki a „ha Steve élne” kezdetű stáció, úgyhogy egy bekezdés erejéig én is igyekszem megfelelni ennek a kötelező, ám merőben értelmetlen sablonnak. Az Apple Watch felületén látható érzelemkifejező animációk között valóban vannak olyanok, amelyek a jópofaság szintje alá süllyednek, és inkább idétlenek, mint viccesek. E ponton tetten érhető az általam nem kimondottan kedvelt, korábban az Adobe Flash termékekért felelős, az Apple-t kőkeményen és kicsinyesen bíráló David Lynch érthetetlen szerepe az Apple Watch szoftveres arculatának megalkotása kapcsán. A szipogó és egy könnyet elmorzsoló Smiley, mint üzenet tartalom valóban nem az Apple-re vall, és ha Steve Jobs nem is rúgta volna ki azonnal az ötletgazdát, vélhetőleg visszaküldte volna, hogy foglalkozzon még egy kicsit a feladattal. Az ugyanitt elérhető szívecske, illetve a különféle kombinációkat mutató ujjak kreatív megoldások, velük kapcsolatosan inkább csak a kötelező fekete háttér használata az, ami furcsa. Remélhetőleg a watchOS 2 esetén jobban testre szabhatóak lesznek a paraméterek.
Az érzelem kifejező ikonok esetén egyébként a Sir Jonathan Ive nevével fémjelzett szoftverfejlesztési irányelv érvényesül: semmi jelzés nincsen arra vonatkozóan, hogy például a tenyér tud mást is mutatni, ha az ember lehúzza az ujját a kijelzőn. Ezekre rá kell jönni, ami egy gyakorlott Apple felhasználó számára még megy, de egy rutintalan új felhasználó csalódva érzékeli, hogy az eszköz „csak ennyit tud.” Furcsának találom, hogy semmi nyilacska nem utal arra, hogy további formák elérhetőek, hanem a próbálgatás reménye az, ami megmutatja, hogy további érzelem ikonok közül is tudunk válogatni. (Mint az iOS rendszereken a listából törlés funkciója: ha balra elhúzzuk az ujjunkat, megjelenik a Delete / Törlés felirat, de ki jön rá, hogy egyáltalán van ilyen opció. A sorvégi X ezzel szemben egyértelmű jel lenne.)
Hasonló a helyzet például az óra arculat változtatása kapcsán: nincsen olyan menüpont a beállításokban, hogy az óra arculatának megváltoztatása. Változtatni úgy lehet, ha nyomva tartjuk a kijelzőt az ujjunkkal. Ekkor rezeg egyet az óra, és jobbra és balra találunk további óra képeket, amelyek közül válogathatunk. De alapból nem találunk arra utaló nyomot, hogy az arculat módosítható lenne.
Az Apple Watch működése többnyire következetes: ha az ember felemeli a kezét, az óra kijelzője bekapcsol, látható az idő. Azt azonban nem érzékeli, ha például egy buszon kapaszkodva csak finoman magunk felé fordítjuk a kijelzőt. Ilyenkor rá kell bökni.
A digitális koronával a képen látható témánál előre vagy visszapörgethetjük a napot, és nyomon követhetjük, mikor kelt fel és mikor nyugszik majd a nap. Többnyire más témákhoz is hasonló funkciók társulnak. A koronát megnyomva visszatérünk az alap állapotokhoz - kilépünk az alkalmazásokból, visszaáll az alap helyzet, vagy megjelenik az alkalmazásokat listázó felület. A bekapcsoló gomb funkciója és jelenléte számomra kissé érthetetlen attól a cégtől, amely levette az elforgatás gátló / némító gombot az iPad Air felületéről azért, mert a szoftverben úgyis ott van a funkció… A bekapcsoló gomb ugyanis a bekapcsoláson túl csak az iPhone felületén lévő kedvenc kontaktok listáját hozza be, akiket e felületről hívhatunk vagy üzenetekkel bombázhatunk - elérzékenyülő Smiley, szívecske animáció, kesztyűs fehér kéz különböző kifejezései. Ez a funkció az óra kijelzőjéről is elérhető lenne, tehát kicsit azt érzékeltem, hogy az Apple vagy arra számított, hogy az emberek megszállottan az órájukról fognak telefonálni, vagy nem talált igazi funkciót a gombnak.
A kijelző azonban meglepően precíz, mondhatni professzionálisan érzékeny! Sokan hitetlenkedtek a kicsi ikonok láttán, aggódva, hogy nem lehet pontosan meghatározni, hogy mit nyom meg az ember. Ehhez képest nagyon is meg lehet. Egy hónap használat során sosem fordult elő olyan, hogy nem azt az ikont érzékelte volna az óra, amelyre böktem, hanem mondjuk a mellette lévőt! E téren tehát nagyon kiforrott az Apple Force Touch kijelzőbe rejtett érzékelő megoldása.
Az Apple Watch használatának alapélménye a fitnesz tudás, amelyről eddig kevés szót ejtettem. A jellegzetes színes körökkel illusztrált Activity alkalmazás mozgásra serkenti az embert: egy beállított cél elérése érdekében a nap egésze folyamán tennünk kell. A program méri a mozgásunk során elégedett kalóriát, a megtett aktív testmozgást, illetve hogy hány olyan óra volt a nap folyamán, amelyben felálltunk az ülő pozícióból, és kicsit mozogtunk.
Az Activity zseniálisan átgondolt, hiszen ha valaki reggel tornázik és kocog, akkor hamar elérheti a kitűzött célt, és a többi nem is érdekli. A kék sáv azonban csak akkor ér körbe, ha legalább 12 olyan óra van, amikor felálltunk és mozogtunk, vagyis egész napos figyelmet igényel a dolog, ezáltal összességében több testmozgásra inspirál a készülék, mivel az emberben megvan a megfelelési vágy, a sávok körbeérésének igénye.
Az Activity alkalmazás - több más funkcióval együtt - beállítható gyors elérésűre, amikor is a kijelzőn alulról felhúzva az ujjunkat annak felülete jelenik meg. A funkció orral is elérhető egyébként, vagyis ha nem szabad a másik kezünk, akkor orrheggyel is helyettesíthető a kézmozdulat - az orrunk akár a Dismiss gomb lenyomására is alkalmas, amikor nem kívánunk egy értesítéssel foglalkozni.
Az Activity a látványos körsávok mellett bökésre részletes információkat szolgáltat az egyes tevékenységekről, így a kalóriák égetéséről, az aktív testmozgás óráiról, stb. Ha rábökünk az elsőre megjelenő ábrára, akkor az alkalmazás részletesebben kibontja az adatokat.
Az Activity alkalmazás párja a Workout alkalmazás, amely egy-egy dedikált sport tevékenységet figyel. Ez az alkalmazás még nem annyira okos, de többnyire mégis hasznos, mert folyamatosan figyeli például a szívverésünket, amit az Apple Watch általában óránként mér. A Workout felületén beállíthatjuk, hogy például kültéren biciklizünk. Ezt követően a készülék okos érzékelői - vélhetőleg az iPhone-nal együttműködve - különböző adatokat tárolnak el arra vonatkozóan, hogy mennyit mentünk, milyen sebességgel, milyen volt a pulzusunk, és mennyi kalóriát égettünk el. A Workout eredményei természetesen beleszámítanak az Activity alkalmazás méréseibe is.
A Workout azonban sajnos butácska: ha manuálisan nem szüneteltetjük, ő tovább mér, és ádázul égnek szerinte a kalóriáink akkor is, ha bebiciklizünk a belvárosba fagyizni, és éppen a fagylaltot nyalva ücsörgünk egy padon, de nem állítottuk le vagy szüneteltettük a kültéri biciklizés feladatát. Ráadásul a Workout alkalmazás annyira sokféle dolgot mér, hogy az Apple Watch akkumulátorát is hamar megeszi, ami egy fitnesz eszköz esetén sajnálatos.
Az első komolyabb kiábrándulást épp egy ilyen hozta meg, ugyanis felmerült a kérdés, hogy végül is hol pontos az az aktivitás mérés, amely két óra szünetet is tartalmaz, amikor is az óra éppen töltődött?
Összességében az akkumulátor témaköre nagy gyengéje az Apple Watch élménynek, amelyet nem lehet megkerülni. Normál használat és átlagos mérések mellett amúgy 47% maradt a nap végére, amikor azonban a Workout is futott, nap közben lemerült az egység. Ha ügyfelek és barátok is megnézték, nyomkodták az órát, akkor estére markánsan 6-12% körüli értékre merült. Vagyis a napi egy töltés elkerülhetetlen feladat. Vélhetőleg ezért sem erőltette az Apple az olyan alkalmazásokat, amelyek az alvásunkat figyelik - alvás közben a töltőn a helye az Apple Watch-nak.
A laikus felhasználó csak azt nem érti, hogy amikor évek óta napelemes kijelzőről, mozgásra töltődő akkumulátorokról szóló Apple szabadalmakról lehet olvasni, akkor az amúgy vastag kis Apple Watch készülékbe miért nem fért bele egy vékonyka napelem réteg, amely akár csak napi 10% töltést kölcsönöz az órának? Ha ez kiegészülne a kar mozgási energiáját használni képes megoldással, együtt akár 25% pluszt nyújthatnának az akkunak, amely hozzásegítené az órát az aktív használat közbeni hosszabb működéshez.
Az aktív tesztelést követően az egyik stáció az volt, amikor szándékosan otthon hagytam az órát, hogy annak hiányát is tapasztaljam. Az első időszak furcsa volt, mert az ember megszokja az idő nézegetését, és a mozgásra is jobban van inspirálva, ha egy Apple Watch „hajtja”, de bő két óra elteltével már nem is jutott eszembe, hogy nincsen rajtam. Amikor pedig munkába érve gépelni kellett a MacBook Pro felületén, hamar előnyösebbnek bizonyult, hogy nincsen a karomon egy, a gép fém felületével érintkező fémpánt…
Szokatlan dolog egy Apple terméktől, hogy nem nélkülözhetetlen. Az iPad esetén ezt elkezdtük megszokni, és most az Apple Watch megjelenésével lett még egy hihetetlenül igényes és átgondolt termék, amelyre nehéz lenne azt mondani, hogy nélkülözhetetlen. A Mac az elsődleges munkaeszköz, minden középpontja, az iPhone pedig a kommunikáció eszköze, tehát szintén alapeszköz. Egy második pólus. Az iPad nem bír ekkora jelentőséggel, és bár az Apple Watch is roppant kívánatos és sokoldalú, sokkal inkább szól az aktuális tech-divatról, mintsem nélkülözhetetlen része az életünknek.
A világban még páran így vélik. Lehet, hogy csak hangulati kérdés, lehet, hogy rossz volt az időzítés, netán túl sokat kellett várni, és közben a világűrbe emelkedtek az elvárások, mindenesetre az Apple legszemélyesebb termékének felhajtása sok hírforrás szerint a kezdeti dinamizmus után némileg kifulladt - már sztárfotók sem jelennek meg, ahol valami híresség viseli az órát, és valahogy a pletykák időzítése is elcsúsztatásra került, mintha tudatosan a watchOS 2 forradalmi újdonságaira gyúrna az Apple, hogy második löketet kapjon az értékesítés… Nem volt jó üzenet, hogy Tim Cook titkolta az eladási adatokat, majd egy kevésbé prémium kiskereskedelmi lánc kezdte forgalmazni az órát, amelyre a cég külön üzleteket létesített, és csak kiemelt helyeken kezdte el értékesíteni, annyira túlpozicionálta.
Van még egy rossz érzés, amely a hatalmába keríti az embert, ez pedig a Cook vezette Apple mérhetetlenül hatalmas nyeresége, és az az iránti törekvése. Az 1149 svájci frankért vásárolt óra értéke azonos egy alsó kategóriás MacBook Air 13” árával,
de akár egy iPhone 6 Plus csúcsmodellt is vehetünk ennyiért. Persze, más a funkció, ostobaság az összevetés, de az ember akaratlanul is belegondol abba, hogy mit ad nekem ennyiért ez az eszköz? Három sáv körbeérése, az értesítések megjelenése a kezemen az iPhone kijelzője helyett, a termék szépsége és kidolgozottsága, a menőségi faktor vajon ér ennyit? Még tovább romlik a cégarculati véleményünk, amikor az utólagosan vásárolható szíjakat vizsgáljuk - az órán lévő fémpánt önmagában vásárolva 479 svájci frank, azaz röpke 120.000 Ft. Az Apple hagyományosan nagy értékű márka, de itt nem egy gyártó legújabb, a piacon más termékben még nem kapható kijelzőjéről vagy processzorcsaládjáról beszélünk, hanem egy fém óraszíjról…
Volt már az Apple-nek olyan irányzéka, amikor elkezdett drága divatcég szerepébe fejlődni. Másfél évtizede történt. A Power Mac G4 Cube gyönyörű és kívánatos volt, de a racionálisan gondolkodó emberek nemet mondtak rá, mert az áráért keveset nyújtott. A termék kudarcot vallott, az Apple leárazta és kifuttatta. Az Apple Watch persze egészen más termék, de nincsen az a márkahű vásárló, aki ne látná be, hogy a kedvenc cégünk kissé túlszaladt a racionális árazáson a karórájával.
Hogy mennyire, azt ki-ki döntse el magának, és hozza meg ítéletét, ha Apple Watch vásárlás előtt áll. A készülék méltó a márkához, magán hordozza annak minden igényességét, de hogy mennyire van szükségünk erre a kiegészítőre, és főleg ilyen árakon, azt nehezebb igazolni, mint mondjuk a legújabb iPhone megvásárlását.
© MacMagazin. | Cikk: Birincsik József 2015. 08. 19.
Frissítve: 2021. június 15.
