A virtualizáció valami látszólagos létrehozását jelenti a valódi létrehozása helyett. A Mac világ nyelvén azt a műveletet takarja a szó, amikor a macOS rendszeren kívül más operációs rendszert akarunk telepíteni, de azt nem elsődlegesen, önálló, leválasztott merevlemez területre tesszük, hanem egy virtualizáló program segítségével csak emuláljuk, látszólagosan hozzuk létre, miközben a másik operációs rendszer egy programon belül, a gazda operációs rendszeren belül fut.

A Mac felhasználók számára az egyik fontos igény a macOS-től eltérő operációs rendszerek futtatására a Microsoft Windows valamely verziójának használata lehet, mert bizonyos feladatokhoz elengedhetetlen valamely olyan szoftver használata, amely csak arra az operációs rendszerre érhető el. Ilyen például az AutoCAD tervezőszoftver, vagy éppen a Microsoft Office Windows-os változatának néhány funkciója, például a fájlokhoz kötődő kis programok, az úgynevezett makrók. Amennyiben ezek használata szükséges, nincsen más megoldás, mint a Windows telepítése, ugyanis e funkciók Mac-en nem elérhetők.



Az Apple már az Intel alapú gépek megjelenése után néhány hónappal lehetőséget adott arra, hogy a felhasználók Windows-t telepítsenek a Mac-re, mégpedig a Boot Camp alkalmazás segítségével, amelynek lényege, hogy létrehoz egy önálló partíciót (különálló meghajtóként látható merevlemez terület), arra települ a Windows, és az operációs rendszerek közötti váltásnál újra kell indítani a gépet.

A Boot Camp a Windows natív futtatását teszi lehetővé a Mac-en, azaz a Mac úgy működik, mint egy PC. A Windows telepítés után a géphez kapott telepítőlemezek első számú példányáról kell installálni a Mac hardver zökkenőmentes kezeléséhez szükséges meghajtóprogramokat, amely révén működnek olyan elemek, mint a webkamera, a vezeték nélküli billentyűzet vagy a Magic Mouse.

A Boot Camp előnye a virtualizációval szemben, hogy natív jellege révén a hardver teljesítményét képes teljes mértékben kihasználni. Ez alapfeltétel lehet a legtöbb Windows-os játék, az AutoCAD és sok más erőforrás igényes alkalmazás futtatásához. (A natív megoldás képes a hardverben rejlő képességeket a leghatékonyabban kihasználni, szemben a virtualizációval.)

A virtualizáció a natív használattal szemben nem hardveres, hanem szoftveres alapú, tehát a megoldás teljesítménye attól függ, hogy az azt létrehozó programozók mennyire jól optimalizálták a szoftverüket. Egyes virtualizáló megoldások a kezdeti időkben például nem támogatták a videókártyát, vagyis a processzort használták a videókártya által kiszámítandó műveletek végrehajtására, ebből kifolyólag nagyon erőforrás igényesek voltak. Manapság a virtualizációs szoftverek már képesek bizonyos mértékben támogatni a videókártyát, de messze nem érik el a natív teljesítményt.

A virtualizálás jó megoldás lehet azok számára, akik nem erőforrás igényes alkalmazásokat használnak, nem olyanokat, amelyek például a videókártyát igénylik, vagy maximális processzor teljesítményre van szükségük. A virtualizálás ideális lehet a Microsoft Office for Windows futtatására, megannyi könyvelő és számlázóprogram, raktárkészlet kezelő alkalmazás használatára, vagy akár webfejlesztőknek arra, hogy a macOS-től eltérő környezetben is teszteljék a munkájuk megjelenését. További előny, hogy a virtualizáció révén olyan hardvereket használhatunk a Mac-kel, amely csak Windows alatt támogatott - specifikus nyomtatók és egyéb hardverek.

A virtualizáló megoldások közül a két meghatározó a Parallels Desktop és a VMWare Fusion szoftverek. Ezek fej fej mellett haladnak a fejlesztések terén, nagyjából kiegyensúlyozott verseny zajlik köztük, és a piac által beárazott húszezer forint körüli áron elérhetőek. Fontos kiemelni, hogy nem csak Windows, hanem egyéb operációs rendszerek - például Linux - futtatására is alkalmasak, amely fontos szempont lehet fejlesztők számára.

A virtualizálás előnye, hogy egy szoftveren belül több operációs rendszer is futtatható, azaz a macOS alatt az összes elterjedt rendszerhez hozzáférhetünk, amely az adott célközönség számára nem kis használati értékkel bővíti a Mac-et.

© 2010. MacMag.hu | Cikk: Birincsik József






 


     Keresés a lap tartalmában a Google motorja segítségével: