Az Apple Silicon váltással a korábban megszokott élményhez képest némileg változott a virtualizáció, azaz alternatív operációs rendszerek futtatása a Mac gépeken. Virtualizáció kapcsán a legtöbb felhasználó számára az alapvető igény, hogy Windows fusson egy különálló ablakban annak érdekében, hogy a macOS alatt nem futó néhány alkalmazás használható legyen. De e kategóriába soroljuk, amikor például műszaki támogatási céllal több régi macOS rendszert is telepítünk egy futtatni tudunk, ezáltal olyan felhasználók életének kihívásait is segíthetünk megoldani, akik régebbi gépet használnak. Lehetőség van továbbá Linux variánsok futtatására is, ha valakit e nyílt forráskódú világ vonz.

Az Apple a fejlesztők számára a Virtualization Framework nevű alkalmazás fejlesztő interfészt (API) kínálja, amely számos előnnyel bír: többek között a Hypervisor Framework révén natívan fér hozzá a CPU erejéhez, képes használni a processzor Secure Enclave részlegét, amely révén biztonságos, alkalmas a hitelesítésre - ez lehetővé teszi, hogy az iCloud és Apple Account alapú funkciókat is elérjük a virtuálisan futtatott macOS rendszereken -, támogatja a System Integrity Protection (SiP) funkcióját, valamint a memória védelmét biztosító sandboxing funkciót, amikor is egy-egy alkalmazás csak a saját memóriaterületéhez fér hozzá, más alkalmazáséhoz nem.

E képességeket egyes gyártók ízes összegekért kínálják, van azonban olyan független fejlesztésű, nyílt forráskódon alapuló megoldás, amely nem kerül pénzbe: Az UTM nevű szoftver a QEMU nevű, nyílt forráskódú technológiára épül, ám míg annak parancssoros üzembe állítása könnyűnek nem mondható, addig az UTM könnyen kezelhető grafikus felületen vezet végig a folyamaton.

Az UTM letölthető ingyenesen a fejlesztő webhelyéről, illetve az App Store-ból is elérhető - ott fizetős, amelynek egyrészt jogi okai vannak, másrészt pedig így szereznek támogatást a fejlesztésre. Az App Store verzió előnye, hogy a frissítésekről a felhasználó értesítést kap, és akár maguktól letöltődnek.



A letöltés és tovább lépés után választhatunk Virtualize és Emulate opciók között. A Virtualize funkció a natív, ARM rendszerre írt operációs rendszerek futtatására alkalmas, gyors, jól használható. Az Emulate funkció révén akár X86-os Windows-t is futtathatunk, ám ez lomhább lesz, mivel nem a processzor natív nyelvét használja, hanem át kell fordítani a kódokat az Intel/AMD világból az ARM alapokra.

Manapság már huzamosabb ideje elérhető ARM rendszerre írt Windows verzió, így ha alapvető funkciókat szeretnénk elérni, akkor a Virtualize funkcióval léphetünk tovább.



A virtuális számítógép létrehozásához le kell töltenünk az alternatív operációs rendszer telepítőjét, így esetünkben a Microsoft Windows 11-et. A szoftver elirányít a megfelelő webhelyre, ahonnan le tudjuk tölteni a telepítőt, miután választottunk a macOS 12+, a Windows és a Linux opciók közül.

A virtuális gép számára memória küszöböt, processzor mag használati csúcsértéket és tárhely maximumot is megadhatunk. A Windows telepítő letöltést követően meg kell mutatnunk a telepítő képét (ez egy .ISO kiterjesztésű virtuális lemezkép), és definiálni azt a helyet, ahol a rendszerünkben a virtuális gép legyen. Ennek azért van jelentősége, mert ha a gépet több felhasználó is igénybe veszi, akkor tudják elérni a virtuális gépeket, ha nem a felhasználói fiókon belül, hanem annál kintebb található a virtuális gép - például a Users / Felhasználók mappában.

Néhány további beállítás (a virtuális gép neve) megadását követően indulhat a telepítés. Ez nem mindig megy végig elsőre: előfordul, hogy újra el kell indítani mindenféle racionális ok nélkül. A kezdő fekete képernyő harmadik alkalommal ment tovább, előtte lehalt. A telepítési folyamat legvégén valamiféle frissítésre utalt a Microsoft operációs rendszere, amelyhez el kellene távolítani a telepítő hardvert - mivel virtuális eszközről van szó, az eltávolítás nem volt lehetséges, így az egész telepítés újra lefutott. Ez azonban nem az UTM hibája volt, hanem a Windows telepítő sajátosságai.



Az ötödik nekifutásra gond nélkül feltelepült a rendszer, és néhány felhasználói beállítást követően betöltődött a nyitó képernyő. Itt még települt az UTM Guest Tools nevű csomag a Windows 11 alá, amely a jobb kompatibilitást segíti.



A használat ezt követően zavartalannak bizonyult - amennyire az alapértelmezett betűsimítás nélküli, fordítva görgető operációs rendszer esetén ilyesmiről beszélhetünk. Némi furcsaság, hogy az ablak bezárásakor nem sikerült menteni a virtuális gépet, így menüből a „szabályos” kikapcsolást kellett választani, hogy mindenféle fennakadás nélkül legyen menthető a virtuális gép állapota. Ekkor valóban egy PC kikapcsolásához hasonló folyamat zajlott le néhány másodperc alatt, a virtuális gép pedig az UTM ablakából a lejátszás gombbal indítható el újra a használathoz. (Ha van elég memóriánk, és gyakran használjuk a virtuális gépet, nem szükséges kilépni a programból. Ha azonban rendszeresen ki szeretnénk lépni, ez a hiba némi kényelmetlenséget okozhat.)



Az UTM azonban kiváló ingyenes megoldás arra az esetre, ha egyszer-egyszer kell valamilyen specifikus szoftvert futtatnunk, nem igényeljük a legnagyobb teljesítményt és a legösszetettebb funkciókat, ám szeretnénk kiaknázni a rendszer natív hardveres tudását. A megoldás azért kiváló, mert nem próbálnak meg új dolgokat feltalálni, csupán egyszerűsítik a hozzáférést az Apple által a rendszer integrálva kínált funkcióhoz.



Az UTM ingyenes letöltés:
https://mac.getutm.app

© MacMag.hu | Cikk: Birincsik József 2025. december 10.

 



 

     Keresés a lap tartalmában a Google motorja segítségével: