Az Apple a technológia megjelenése után röviddel, 2003-ban kezdte el alkalmazni az Advanced Technology Attachment (ATA) akkor új szabványát, a soros változatot, azaz a Serial-ATA csatoló felületet. A Serial ATA, röviden SATA a professzionális felhasználói igények figyelembe vételével kialakított technológia, amely másfél évtized távlatából beváltotta a hozzá fűzött reményeket: a merevlemezeket máig tökéletesen kiszolgálja, meghaladottságát pedig csak a szilárdtest meghajtók brutális gyorsulása hozta el.

A számítógépek komponensei közötti kommunikáció kritikus jelentőséggel bír. Egy számítógép nem csak attól gyors, hogy hatékony processzor és sok memória található benne, hanem attól is, hogy a processzor a kért adatokat mennyire gyorsan kapja meg az adattárolótól. A számítógépek belsejében 1989. óta egy bizonyos Integrated Drive Electronics nevű csatoló tette lehetővé, hogy az adathordozók a többi egységgel kommunikáljanak. Ennek akkoriban 3,3 MB/s volt az átviteli sebessége, amely elképesztően lassú mai szemmel nézve.

Az IDE szabvány aztán a ’90-es években fokozatosan gyorsult, elnevezését pedig a Parallel ATA (PATA) váltotta fel.

A SATA technológia, amely már harmadik generációjánál tart, induló átviteli sebessége 150 MB/s volt. Ezért egy rövid ideig a szabványok hivatalos nevét nem kedvelő PC-s iparág ATA-150-nek is nevezte. Az 1,5 Gb/s elméleti átviteli sebességgel rögzített SATA-1 szabványt hamar megduplázták, hogy a gyorsuló adattárolók igényeihez igazodjanak. A SATAII szabvány már 375 MB/s átviteli sebességet biztosított, amely elegendő a legtöbb merevlemezhez, és kezdetben a szilárdtest meghajtókat is kiszolgálta. A 3 Gb/s szabvány megjelenésekor már javában dolgoztak a továbbfejlesztésen, mivel a szakma érezte az SSD-k gyorsulásának szorító hatását. A 6 Gb/s elméleti sebességű SATA III elvben már 750 MB/s átviteli sebességre is képes.

Mivel azonban az SSD meghajtók ezt a küszöbértéket is hamar átlépték, az Apple más megoldásokat kezdett keresni, és az M.2 szabványban találta meg a gyorsabb átvitel kulcsát, amelyben nem a SATA, hanem a PCI Express alapú átviteli megoldást alkalmazta.

A SATA ettől függetlenül a legelterjedtebb adatkapcsolat a merevlemezek és belső optikai meghajtók világában, illetve a legtöbb kommersz SSD is ezt a szabványt támogatja.

A Serial ATA szabvány sokféle előre mutató technológiát tartalmazott, mint a Native Command Queing (NCQ), amely segítségével a drága és el sosem terjedt SCSI lemezek előnyös paraméterét, az olvasófej előre megtervezett útjának idő nyereségét próbálták átültetni a SATA szabványba. A Native Command Queing megoldás egy olyan algoritmus, amely révén a merevlemez elektronikája a hozzáférések során aszerint módosítja az elérés sorrendjét, hogy a lemezen fizikailag hol található az adat. Az így lerövidített olvasófej mozgás révén idő nyereség realizálódik, és kímélődik az olvasófej is.

Az Apple világban sosem volt érdemben támogatva az üzem közben cserélhetőség lehetősége, amelyet szintén leír a SATA szabvány.

A SATA szabványnak több mellékága is kibontakozott: az egyik a SAS, amely a Serial Attached SCSI rövidítése. Ezek olyan SCSI technológiás merevlemezek voltak, amelyek professzionális igényekre reagáltak, de az elterjedt SATA felületen csatlakoztak.

Az eSATA (external SATA) pedig egy külső adatkapcsolat, amely sokféle periférián elterjedt a professzionális világban. Az Apple sosem támogatta hivatalosan olyan formán, hogy a gépein akár csak egy ilyen csatlakozót elhelyezett volna, de az operációs rendszer ettől függetlenül ismeri, megnyitja az eSATA meghajtókat, és akár Time Machine mentést is készíthetünk rájuk.

A SATA lemezeken két csatlakozó látszik a harmadik, általában rejtett gyári adatkapcsolat csatlakozója mellett. A kisebb méretű csatlakozó viszi az adatot, a nagyobb kiterjedésű, tizenöt tűs csatlakozó pedig a tápellátást.



Az Apple gépei közül manapság az iMac és a Mac mini az, amely még alkalmas arra, hogy a belsejébe 2,5 hüvelykes SATA meghajtót helyezzünk. A SATA meghajtók bármelyike lassabb, mint az Apple által alkalmazott M.2 szabványú szilárdtest meghajtók, de természetesen látványosan olcsóbbak annál.

Mivel a SATA maximálisan kiszolgálja a piacon lévő összes nagy kapacitású merevlemezt, így várhatóan még legalább másfél évtized tartalék van a szabványban, mivel a merevlemezek kapacitása sokkal inkább növekszik, mint ahogyan az SSD-k ára csökkenne.

Az iJoe.hu AAR kínálatában több olyan külső ház is található, amely SATA meghajtók befogadására alkalmas, és nagy kapacitású külső meghajtót biztosíthat a számunkra.

AKiTiO Thunder2Duo Pro Thunderbolt alapú külső ház 3,5 hüvelykes meghajtóhoz…
AKiTiO Thunder2QUAD mini Thunderbolt alapú külső ház 2,5 hüvelykes meghajtóhoz…
AKiTiO Neutrino U3.1 USB-C alapú külső ház 2,5 hüvelykes meghajtóhoz…

© MacMag.hu | Cikk: Birincsik József 2005. május 4.
Frissítve: 2016. július 3.


 


 



 


     Keresés a lap tartalmában a Google motorja segítségével: