A MainStage alkalmazásban elérhető és az aktív csatorna sávon hangszerként kiválasztható Retro Synth egy rugalmas szintetizátor, amely négy hangképző motorral rendelkezik Analog, Sync, (Wave)table és FM jelölésekkel. Ezek beállítási lehetőségei nagyrészt azonosak, ám a hangjuk teljesen eltérő.
Mielőtt megismerkedünk a beállításaikkal és lehetőségeikkel, érdemes végigkattintani a négy felületet, és meghallgatni az eltérő hangokat! Szembetűnő a különbség a négy oszcillációs mód között.
Az iJoe.hu kínálatában kiváló MIDI-billentyűzetek elérhetőek a MainStage használatához:
iRig Keys
iRig Keys I/O
Tipp: Ha éppen nincsen kéznél a MIDI-billentyűzetünk, alapvető kipróbálásra és beállításra a MainStage felületén a Window menüből elérhető Musical Typing (Command ⌘ + Shift + K) ablak segítségével a Mac billentyűzetéről is tudunk játszani.
A szintetizátorok működési logikája, hogy az oszcillátor (hullámforma generátor) a villamos áramból létrehoz egy olyan energiát, amelyet hangként érzékelünk. Ezt a hullámot a szintetizátor belső motorjai tovább alakítják, torzítják, feldolgozzák, további hullámokkal rezonáltatják, stb. A szintetizátorok belső komponense még a szűrő (filter) és az erősítő (amp), amelyek szintén generálnak és alakítanak hanghullámokat.
A Retro Synth mindegyik motorja kettő hullámot gerjeszt, amelyeket a Shape 1 és Shape 2 kapcsolóval tudunk állítani.
A szintetizátorok alapvetően ötféle hullám típust generálnak, és ezek módosítása alkot eltérő hangot. A szinusz hullám tiszta alaphangot hoz létre, a fűrészfog alakú hullám általában a zengő hangú vonósok, ütősök, basszus hangszerek stílusához illeszkedő hullámforma, a négyzetes és pulzáló hullám szintén az ütősökre jellemző, de a perdülő, koppanó, nem zengő hangúaknál találkozunk vele (amolyan fás hang), a háromszög hullámok a finomabb vokális hangokhoz közelítenek, és általában a fúvós hangszerek hangját hozzuk létre a segítségükkel. Végezetül pedig vannak a zajok (fehér, rózsaszín, vörös és kék), amelyeket leginkább a szél vagy a hullámverés hangjához tudunk hasonlítani, számos zajkeltő hangszer hangját elő tudjuk állítani ilyen hullámokkal.
A Retro Synth első, Analog beállítási tábláján a Shape 1 esetén a zaj jobb szélső állásától a négyzetes, a fűrészfog és a pulzáló, míg a Shape 2 esetén a zaj mellett a négyzetes, fűrészfog és háromszög hullámok közt van mód váltanunk. A két oszcillátor arányát a hangképzésben a jobb oldalon lévő csúszógomb határozza meg (Mix), ahol egyszerűen eltolhatjuk a gombot annak érdekében, hogy az egyik hullámforma túlsúlyba kerüljön a másikkal szemben. Alapértelmezés szerint azonos az arányuk.
A Shape 2 jelzésű oszcillátor hangját a Semitones és a Cents potméterek tudják finomabban szabályozni: a hangmagasság (pitch) állítható alacsonyabbra vagy magasabbra 2-2 oktávnyira félhang pontossággal a Semitones potméterrel, továbbá ezen belül század félhang pontossággal a Cents potméterrel.
A Shape kapcsolók melletti gombok első darabja a Shape Modulation, amely a Retro Synth alsóbb beállításaival van összefüggésben: az LFO és a Filter envelope visszahatásának intenzitását képes állítani az oszcillátorra vonatkozóan. Felfelé állítva kikapcsolt állapotban van, vagyis sem az LFO, sem a Filter envelope nem hat a hangképre.
A Vibrato kapcsoló segítségével ezzel a zenei effektussal tehetjük érdekesebbé a hangot: ennek a vibrálásnak az erőssége módosítható a potméter segítségével. A vibrato zenei effektus a hangmagasság gyors váltakozásával jön létre, zenei díszítés.
A Sync címke alatt egészen más hangzású, másfajta szintézis móddal működő oszcillátor hullámok érhetőek el, amelyek erőteljes kiállások, dallamot vezető basszusok előállítására alkalmasak.
A felépítés teljesen hasonló, mint az Analog esetén: A Shape 1 jelzésű potméter itt a jobb szélső állású zaj mellett négyzetes, pulzáló és háromszög hullámformával leírható hangokat képes generálni, mí a Shape 2 jelölésű potméter esetén a zaj mellett a négyzet és a pulzáló hullámok közül választhatunk.
A Shape potméterek melletti gombok első darabja a Sync Modulation, amely itt is a Retro Synth alsóbb beállításaival van összefüggésben: az LFO és a Filter envelope visszahatásának intenzitását képes állítani az oszcillátorra vonatkozóan. Felfelé állítva kikapcsolt állapotban van, vagyis sem az LFO, sem a Filter envelope nem hat a hangképre.
A két oszcillátor arányát a hangképzésben a jobb oldalon lévő csúszógomb határozza meg (Mix), ahol egyszerűen eltolhatjuk a gombot annak érdekében, hogy az egyik hullámforma túlsúlyba kerüljön a másikkal szemben. Alapértelmezés szerint azonos az arányuk.
A Vibrato potméter segítségével ezzel a zenei effektussal tehetjük érdekesebbé a hangot: ennek a vibrálásnak az erőssége módosítható a potméter segítségével. A vibrato zenei effektus a hangmagasság gyors váltakozásával jön létre, zenei díszítés.
A Sync potméterrel a moduláció mértékét állíthatjuk, amellyel lágyítható vagy még erőteljesebbé, agresszívebbé tehető a hang.
A Table felirattal jelölt Wavetable esetén a kezelőszervek teljesen azonosak az Analog opcióval, ám funkciójuk egészen más. Ez a típusú hang generálás fejlődő hangtextúrák, vegytisztább hangzások alkotására hasznos. Ezt a módot használják például hangeffektusok alkotása során. Emellett használható mélyhangok, basszus dallamvonalak megalkotására is megfelelő szűrőtípussal kombinálva.
A Shape 1 és Shape 2 potméterek segítségével 100 különböző, rendkívül rövid hangmintát képező hangok, hangszerek érhetőek el, amelyeket Digiwaves gyűjtőnévvel jelölünk. A két potméter között található egy felnyíló menü, ahonnan a Digiwaves alkategóriákat érhetjük el. Itt például effektus alkotáshoz is találunk dedikált nyersanyagokat.
A menü legfelső elemében saját forrást is hozzáadhatunk a MainStage program ezen hangszeréhez, amely révén saját Wavetable forrást tudunk megnyitni. Ez egy, a Mac-en tárolt zenefájl, akár saját hangfelvétel.
A két oszcillátor arányát a hangképzésben a jobb oldalon lévő csúszógomb határozza meg (Mix), ahol egyszerűen eltolhatjuk a gombot annak érdekében, hogy az egyik hullámforma túlsúlyba kerüljön a másikkal szemben. Alapértelmezés szerint azonos az arányuk. A tológomb mozgatása helyett a felettük lévő rész fölé mozgatva az egeret manuálisan is be tudjuk írni az arányszámot - ez tehát alapértelmezés szerint 0,5.
A Shape 2 jelzésű oszcillátor hangját a Semitones és a Cents potméterek tudják finomabban szabályozni: a hangmagasság (pitch) állítható alacsonyabbra vagy magasabbra 2-2 oktávnyira félhang pontossággal a Semitones potméterrel, továbbá ezen belül század félhang pontossággal a Cents potméterrel.
A Shape kapcsolók melletti gombok első darabja a Shape Modulation, amely a Retro Synth alsóbb beállításaival van összefüggésben: az LFO és a Filter envelope visszahatásának intenzitását képes állítani az oszcillátorra vonatkozóan. Felfelé állítva kikapcsolt állapotban van, vagyis sem az LFO, sem a Filter envelope nem hat a hangképre.
A Vibrato kapcsoló segítségével ezzel a zenei effektussal tehetjük érdekesebbé a hangot: ennek a vibrálásnak az erőssége módosítható a potméter segítségével. A vibrato zenei effektus a hangmagasság gyors váltakozásával jön létre, zenei díszítés. Rövidebb hangeffektusoknál ennek hatása nem annyira erős, mint inkább a hosszabb hangok esetén.
Az FM oszcillátor alatt eltérő megjelenésű felületet találunk, és alatta a beállítások hatásait úgy tudjuk a legszemléletesebben meghallgatni, hogy lenyomunk egy billentyűt és azt hosszan nyomva tartunk, amíg a tológombokat mozgatjuk. Az FM oszcillátor működésének elve, hogy az alap oszcillátor hangját a másodlagos oszcillátor hangjával és a frekvencia moduláció beállításával módosítjuk, ezáltal az eltérő hatások eltérő hangképet eredményeznek.
Ennél a típusú szintézisnél az alap oszcillátor egy teljesen standard szinusz hullámforma - ennek intenzitását szabályozza az FM (Amount) csúszógomb, amely az úgynevezett vivő hullám oszcillátor, amelynek hangját tudjuk érdekesebbé tenni modulációval. A Shape csúszógomb segítségével tudjuk a modulátor oszcillátort állítani, ezáltal módosítani a hangot.
A Harmonic és Inharmonic csúszógombokkal a hangszín módosítható rendkívül precízen, akár a csúszógomb fölötti területre mozgatva az egeret számok megadásával.
Az FM és a Harmonic tológombok alatt található egy kapcsoló, amely bal, középső és jobb állásba is állítható. Ez összefügg a sor elején lévő Modulation potméterrel. Az LFO (alacsony frekvenciájú oszcillátor) és a Filter envelope (szűrő burkoló) kapcsolható be, illetve ezek intenzitása állítható itt. Alapból felfelé áll a potméter, amely kikapcsolt állapotra utal. Hogy ez a moduláció csak az FM szinusz hullámára hasson (bal), csak a vele harmonikus hullámra (Harmonic) hasson (jobb), vagy mindkét hullámra hasson (középső), azt tudjuk szabályozni az alsó kapcsolóval.
A Mix ebben az esetben is a két terület arányát határozza meg: az FM és a Shape beállítás keltette hullámformák viszonyát szabályozza.
A Retro Synth hangszernek is alapeleme a szűrő (filter), amely többféle áteresztő módot tartalmaz a megszokott típusok szerint: alsó hangokat áteresztő, felső hangokat áteresztő, illetve sávot áteresztő szűrő, valamint megadott sávot kizáró, az alatti és feletti frekvenciájú hangokat áteresztő szűrő található meg a kínálatban. (A Retro Synth ablakának megjelenésében a középső sáv jelöli a függőleges sávokba tagolt hardver funkciókat, így az Oscillator, Filter, Amp és Effect elemeket. Itt találjuk hát efölött és alatt a Filter, azaz szűrő beállításait.)
Ennek jelentősége, hogy a megadott hangzás stílusok szerint tudja szűrni a hangot: buja, szemcsés, éles, telt, stb. jelzők közül válogathatunk.
A használathoz elsőként be kell kapcsolni a szűrőt az erre a célra jelen lévő gombbal, majd a mellette lévő kijelzőre kattintva menüből tudunk válogatni a MainStage által kínált szűrők közül: alapértelmezett az LP 24dB Lush, ám ehelyett több más opciót is választhatunk.
Az LP a Low Pass Filter rövidítése, amely azt jelenti, hogy egy adott frekvencia érték alatti hangokat engedi át a szűrő, a fölötte lévő hangokat kiszűri. A HP, azaz High Pass Filter ennek fordítottja, vagyis a mély hangokat szűri, és a magasabb hangokat engedi át.
A BP, azaz Band Pass Filter azt jelenti, hogy egy megadott szint alatti és fölötti hangok közötti sáv tartománya jut át a szűrőn, a mélyebb és magasabb hangok kiszűrésre kerülnek.
A Cutoff sorban állítható ennek határ frekvenciája, vagyis a vágófrekvencia. A Reso jelzéssel ellátott potméter a Resonance rövidítése, amely itt azt jelenti, hogy a határvonal környékén lévő hangokat erősíti a szűrő, ezáltal azok hangsúlyosabbá válnak. Mindkét paramétert az egérkurzor lenyomásával és húzásával, vagy begépeléssel tudjuk módosítani.
A Key csúszógomb azt szabályozza, hogy a billentyűzet hangmagassága - vagyis hogy melyik billentyűt nyomjuk le - mennyiben van hatással a vágófrekvencia modulációjára. A csúcsértéken a követés teljes mértékű, vagyis állandó kapcsolat van a vágófrekvencia és a lenyomott billentyű által jelölt hang magassága (pitch) között. Az alsó pozícióban a követés inaktív, vagyis a beállításra került vágófrekvencia az irányadó, bármelyik billentyűt nyomjuk is le a MIDI-billentyűzeten.
A Filter felületen található a Filter FM potméter, amely alapból felső állásban van, azaz ki van kapcsolva. Állítható azonban, hogy a szinusz hullámot a felület bal oldalán lévő beállítások modulálják (Static) nagyobb mértékben, vagy a Filter felületen lévő burkoló (Envelope) beállítások módosítsák erősebb mértékben.
A Filter beállítás alatt a Filter Envelope finomhangolási lehetőségeit érjük el. Itt a zenei alkalmazások terén sokfelé standard ADSR paramétereket tudjuk meghatározni időben. Ebben az A = Attack (a hang eljutása a billentyű megérintésétől a csúcspontig), D = Decay (hanyatlás, a csúcsérték útja a csendig vagy a kitartott értékig), S = Sustain (kitartás, a hang hallhatósága addig, amíg nyomva tartjuk a billentyűt), R = Release (felengedés, a kitartást követően a csendig tartó idő - amennyiben a Decay szakasz nem a csendig ér). Minden esetben milliszekundumban tudjuk megadni az időt.
Ezt követi az AMP sáv, amelyhez két potméter és egy burkoló (envelope) tartozik. Az Amp (erősítő) a Retro Synth kimeneti hangerejét hivatott szabályozni: ez a Volume potméter az összes oszcillátor, szűrő és effektus által generált hang végső hangerejére hatással van a MainStage programon belül. Egy fellépés során nagyon fontos lehet, hogy a több megszólaló sáv hangereje milyen arányú, így nagyon hasznos, hogy a Retro Synth esetén is mód van ezt külön szabályozni.
A Sine Level opció segítségével az első oszcillátor (Shape 1) kimeneti fázisához egy nyers szinusz jelet tudunk keverni. Ezt a jelet nem érinti a szűrő semmilyen módon, vagyis valóban egy tiszta szinusz hullámként jut ki a Retro Synth hangszerből.
Az Amp burkoló esetén szintén rendelkezésünkre áll az ADSR beállítás milliszekundum értékekkel.
Úgy itt, mint a Filter Evelope (szűrő burkoló) esetén mód van a Vel(ocity) csúszógomb segítségével állítani annak az arányát, hogy a burkoló működését mennyiben befolyásolja a MIDI-billentyűzetünk fizikai megérintése. Ahogyan azt tapasztalhattuk, a billentésérzékeny hangszereink más hangot eredményeznek a szoftverben, ha éppen csak finoman érintjük meg őket, mintha hirtelen lenyomjuk. Hogy ez milyen hatással legyen a burkoló működésére, azt határozza meg minden esetben a Vel csúszógomb. Ez egy százalékos arányszám, vagy egy tizedes tört - attól függően, hogy éppen melyik MainStage hangszert használjuk. A Retro Synth esetén 0-1 közötti értékek érhetőek el tizedes törtek formájában, de ha az 1-et 100%-nak tekintjük, akkor a működési elv azonos.
Az oszcillátor szekció alatt található még néhány fontos beállítás és lehetőség, amelyekről eddig nem ejtettünk szót. Ezek első eleme a Glide nevű játékmód bekapcsolásának lehetősége. A Glide az olasz eredeti zenei nyelvben a portamento játékmódnak felel meg, amikor is a hangok nem csupán követik egymást, hanem a hangmagasságuk átcsúszik egyikből a másikba. Amikor a MIDI-billentyűzeten úgy játszunk, hogy egyszerre több gomb is nyomva lehet - vagyis még nem engedtük fel az egyik billentyűt, de már lenyomtuk a másikat -, akkor különösen jól érzékelhető ennek a hatása. Ennek módját és időzítését tudjuk finomhangolni ezen a felületen. A Time potméter milliszekundumokban fejezi ki a hajlítást, míg a Mode felnyíló menüből választhatunk az alap All Osc (minden oszcillátor) beállítás helyett - amikor is minden oszcillátor hangjára hat a játékmód -, hogy az csak az első, alaphangot adó oszcillátorra és az Amp rész által megszólaltatott szinusz értékre hasson (Osc1+Sine), csak a második oszcillátorra (Shape 2, illetve FM/Harmonic) hasson, arányosan fordított legyen (Opposed) [ebben az esetben az egyik oszcillátor hangja felfelé hajlik, míg az őt követő hangnál az oszcillátor hangja lefelé hajlik, így érik el egymást], vagy az oszcillátorra és a szűrőre hasson (Osc+Filter).
Mindez kreatív célunk függvényében állítható, de tapasztalni fogjuk, hogy több esetben jobb kikapcsolva hagyni a Glide-ot, mint bekapcsolni.
Az Oscillator rész alatt, ahhoz kapcsolódóan találjuk meg az LFO elemet, amelyet egy ingadozva pulzáló sárga fény jelöl. A Retro Synth alacsony frekvenciás oszcillátora többféle hullámformát támogató, többszólamú modulátor, amely minden leütött hangot külön-külön, egyénileg modulál. A felületén hullámformát választhatunk, hatása pedig az Oscillator beállításoknál elérhető Modulation potméterrel szabályozható, amelyről fentebb már esett szó, és amelynek egyik állása az LFO, másik állása a Filter Env. Az LFO hangja önállóan nem hallható, hullámaival a tényleges hangot képes modulálni, változtatni - az alacsony frekvenciájú oszcillátoroknak ez a célja.
Az LFO kijelző alsó szekciójában a Rate csúszógomb segítségével a funkció ütemét állíthatjuk, alatta pedig kapcsolót találunk, amellyel beállítható, hogy az LFO működése szinkronban legyen az ütemmel vagy sem. Emellett a MIDI-billentyűzetünk vezérlő egységeihez (modulációs tárcsa, Aftertouch vagy mindkettőhöz) is hozzárendelhetjük a funkciót.
Az LFO mellett azonos felületen egy másik címke rejti a Vibrato elemet, amely segítségével érdekesebbé tehetjük a hangot: ennek a vibrálásnak a működése módosítható a felületen, mégpedig a hullámformái, illetve az üteme, valamint annak szinkronja. A vibrato zenei effektus a hangmagasság gyors váltakozásával jön létre, zenei díszítés.
A Retro Synth jobb felső sarkában találjuk az Effect felületet, ahol kettő közkedvelt effektust érhetünk el: a Chorus nevű késleltető hatást, illetve a Flanger nevű, szintén késleltető megoldást, amely más elven működik. A Chorus esetén a nyers jel késleltetése képezi az effektust, míg a Flanger esetén a kimeneti jel kerül vissza, és az kerül effektelésre.
A Mix jelölésű potméterrel a kettő jel közti arány állítható, vagyis hogy az effektus képzésekor mennyi eredeti és mennyi feldolgozott jel kerüljön a forrásba, míg a Rate potméter az effektus erejét hivatott szabályozni.
A Retro Synth jobb alsó részén találunk egy Settings gombot, amely segítségével számos alapvető virtuális hardverbeállítást érhetünk el. A Global felületen a hangolás (Transpose) és finomhangolás (Tune), félhangnyi hajlítás (Bend), a polifónia (Polyphony), azaz az egyszerre megszólaltatható hangok száma, a hangmagasság szándékos elhangolásának mértéke (Voice Detune), a sztereó szétterjedés (Stereo Spread) mértéke [0 = mono, 1 = teljes sztereó tér], valamint az uniszónó többszólamúság egyszerre felcsendülő hangjainak száma szabályozható (2, 4 vagy 8 hang szólhat egyszerre), illetve az Off értékkel kikapcsolható ez a képesség, és csak akkor szólal meg újabb hang, ha egy billentyűt már felengedtünk.
A Controller felüelten pedig a MIDI-billentyűzetünk egyes kezelő szerveihez rendelhetünk szoftveres funkciókat - itt ugyan meg vannak adva bizonyos paraméterek, de a fekete kapszulában lévő funkciók vagy kezelőszervek menüket nyitnak fel, amelyekből módosíthatjuk a gyári beállítást.
A Retro Synth hangszer alsó részén található még egy alapból csukott fiók, amelyet az előtte lévő reláció jelre kattintva tudunk lenyitni.
A MIDI Mono Mode alap esetben ki van kapcsolva (Off), de aktiválhatjuk az 1-es vagy 16-os MIDI csatornán, amelynek lényege, hogy bármilyen MIDI üzenet hatással lesz az összes hangra, ha az 1-es vagy 16-os csatornán ilyen információ érkezik. Kikapcsolt állapotban nem lesz hatással.
A hangmagasságot érintő üzenetek esetén a Mono Mode Pitch Range meghatározza azon félhangok számát, amelyekkel az 1-es vagy 16-os MIDI csatornán érkezett hangmagasság módosító üzenet a hangot változtatni képes.
© MacMag.hu | Cikk: Birincsik József 2023. október 25.
Keresés a lap tartalmában a Google motorja segítségével: