Kivel ne fordult volna elő, hogy felpillantott az égboltra, és bolygónk hű kísérője olyan fénypompás megjelenésben tündökölt, amit érdemes lett volna örökíteni? Ilyenkor bedobhatnánk a klasszikus közhelyet arról, hogy az a jó fényképező, ami ott van velünk. A valóság azonban az, hogy sajnos nem. Ebben a helyzetben az a jó fényképező, amin gazdag manuális beállítási lehetőségek vannak, nem pedig az, ami ott van velünk.

A fenti kérdésre az egyszerű válasz az, hogy lehetőleg sehogy. A cikk azonban próbálja valamennyire körüljárni a témát, reménykedve abban, hogy az Apple egyszer az égbolt felé is fordul, és a Smart HDR és Deep Fusion márkanevek mögötti gépi tanulás motor képes lesz úgy megörökíteni a fénylő Holdat, hogy az nem süti ki a kép nagy részét, viszont a környezete mégis látható marad.

A célunk ilyenkor egyszerű volna: azt megörökíteni, amit a szemünk lát. A fényképezésnek ez az alapvető célja. Természetesen olyan tökéletes „technikát”, mint a szem, nem tudott még semmilyen műszaki cikk helyettesíteni, és ez az oka, hogy a Hold lefényképezése okostelefonnal szintén nem kifejezetten egyszerű feladat.

Az iPhone kamerája viszonylag jónak mondható, mint egyszerű kamera. A mögötte lévő szoftveres és hardveres tudás, illetve a gépi tanulás gyorsasága mindenképpen sokat segít abban, hogy mint amatőr fényképezőgéppel, jobb képeket készítsünk, de az iPhone nem képes csodákra, nem tud túlnőni a technikában rejlő korlátokat.



A Hold lefényképezésében az a fő kihívás, hogy egy szép telihold rendkívül fényes. Aki vizsgálta már csillagász távcsővel, megfigyelhette, hogy sokszor jobb egy holdnegyedet vizsgálni, még ha nem is látszik minden része, mint a teliholdat figyelni, mert olyankor nagyon erős a visszavert fény ereje. Ez azt eredményezi, hogy az automata beállítású készülékek - mint az iPhone Camera / Kamera alkalmazása is - drámaian visszaveszik a beengedett fényt. Emiatt azonban hosszú záridőt alkalmaznak, amelynek eredménye egy elmosódott paca, nem pedig az a szép kerek forma, amit szabad szemmel érzékelünk. Az iPhone ráadásul nem tud a Holdra fókuszálni, minden bizonnyal annak erőteljes fénye miatt. Vagyis ha kikapcsoljuk az éjjeli módot, letiltjuk a hosszú záridőt, akkor sem kapunk éles Holdat, cserébe viszont jó eséllyel a fényes paca mellett a felhők sem fognak látszódni.

Kettő lehetőséget mutatunk hát be, de igazából egyik sem a zsebből előkapott iPhone készülékre épít. A csillagász távcső használata nyilván helyhez kötött, a ProCam alkalmazás használata nem feltétlenül helyhez kötött, de előnyösebb állványra helyezett vagy valahová lerakott, megtámasztott iPhone készülékkel fényképezni.

Fényképezés távcsővel
A legjobb lehetőségünk, ha van egy csillagász távcsövünk, hogy arra erősítjük az iPhone készüléket, és úgy készítünk fényképeket. Mivel a csillagász távcső - mint minden ilyen jellegű optika - tükröt használ, a működése során már eleve nagyon sok fény elvész, ami egy telihold esetén akár előny is lehet, hiszen nem egy nagy fehér valamit kapunk, hanem van rá esély, hogy a Hold kráterei is láthatóvá válnak.

A modern iPhone készülékek persze megnehezítik a dolgunkat, mert olyankor is váltogatnak a kamerák között, amikor egyébként nem nyomjuk meg a 0,5x, 1x és 3x gombot a Camera / Kamera alkalmazásban, ha pedig a kamera takarásban van, akkor a készülék nem fényképez másik optikával sem. (Annak idején az olloclip rendszere ezért bukott meg: ha letakarjuk a főlencsét, az iPhone a többi lencsével sem hajlandó dolgozni, mert a főlencse szabályozza a többi lencse esetleges működésbe lépését.)

Így tehát kihívás, hogy az iPhone készüléket elhelyezzük a távcső megfigyelő lencséjéhez úgy, hogy az eredményt adjon. Szerencsére az iPhone kijelzőjén folyamatosan látjuk, hogy mit mutat a távcső, így aztán az optimális helyen rögzíthető a telefon. Egészen jó dolog lenne, ha valamely gyártó kiadna egy dedikált megoldást, amely révén űrtávcsőre tudjuk rögzíteni a telefonunkat, de jelenleg sajnos csak a kézzel alkotott megoldások működőképesek. (Van a piacon iPhone készülékkel együttműködő távcső, de az sajnos inkább a drága játék kategória, mert a mérete révén nem teszi lehetővé az igazán jó közelítést.)

A megfelelően rögzített iPhone segítségével - ha sikerül tükröződéstől mentesen elhelyezni a készüléket, lehetőségünk van fókuszálni a távcső által látott tartalomra. Ezáltal egészen szép, részletgazdag fotókat készíthetünk a Holdunkról.



ProCam - A gyári Camera / Kamera alkalmazás helyett
A MacMag.hu oldalon volt már szó a ProCam alkalmazásról, amely segítségével az iPhone X korszakban a gyári alkalmazásnál jobb képeket készíthettünk a kék órában. Ez az alkalmazás most is számos extra lehetőséget nyújt, így érdemes megismerni, ha szeretnénk jobb képeket készíteni az iPhone készülékkel.

A ProCam előnye, hogy lehetőséget ad a teljesen manuális kamera kezelésre, amely révén például letilthatjuk a hosszabb záridőt, amely miatt kiég a Hold, viszont növelhetjük az érzékenységet azon a területen, ahol nem a Hold van, hanem például megvilágított felhő. A fényérzékenység mérőszáma az ISO érték - az ISO itt is azt jelenti, amit mindenütt máshol, vagyis a szabványosításért felelős szervezetet, de ennek az elnevezésnek az oka, hogy a különféle fényérzékenységi paraméterek nem kaptak saját mértékegységet, így a 100, 200, 800, 2500 számok elé az ISO került, ez így terjedt el, és ma így hivatkozik rájuk mindenki. A lényeg, hogy az alacsony ISO érték alacsonyabb fényérzékenységet jelent, vagyis sötétben értelemszerűen - azonos záridő mellett - nagyobb ISO érték szükséges, hogy a képen látható legyen bármi.



Az ISO érték emelését az iPhone Camera / Kamera alkalmazás maga végzi el, vagyis nem ad módot a manuális állításra. Erre egyébként még a legegyszerűbb fényképezőgépek is kínálnak lehetőséget, de az iPhone esetén az Apple ezt már túl bonyolultnak gondolta volna. Való igaz, a fényképek 99,98%-ához felesleges lenne manuálisan hozzányúlni, mivel az iOS intelligensen kezeli helyettünk a helyzetet.

A ProCam módot ad arra, hogy az ISO értéket magasabbra állítsuk, miközben a záridőt nem növeljük. A záridő alacsonyan tartása azért szükséges, mert a Hold ennek a képnek egy központi, durván túlexponált része, amely annyira erősen „világít”, hogy mindenképpen csak fehér folt lesz. Rövid záridő mellett azonban szép kerek fehér kör, és nem paca. A rövid záridő mellett azonban a felhők és az égbolt többi része fekete maradna, a magasabb ISO értékkel azonban ezek részletei megjelenhetnek.

A ProCam felületén az AE-L érték kiválasztásával és módosításával megfigyelhetjük, hogy a Hold bármelyik értéken túl fényes, piros csíkozással jelenik meg, vagyis fénye túlmutat azon a szinten, amelyet az iPhone hardverének érzékelői tolerálni tudnának. Ezért aztán hiába vesszük le a fényérzékenységet, azzal csak a felhők láthatóságát rontjuk. Vagyis a Hold mindenképpen egy fehér kör lesz, de a környezetét javíthatjuk az ISO érték emelésével.



Fontos azonban tudni, hogy ilyenkor előny, ha az iPhone nem mozog. A ProCam a rövid záridő ellenére hosszabb ideig gyűjti be a képi információt, amiből a kép megalkotásra kerül. Emiatt érdemes legalább letenni a telefont, de ha lehetőségünk van rá, praktikusabb állványra helyezni. Még jobb, ha az állványon sem érünk hozzá, hanem például az Apple Watch felületéről oldjuk ki - e célra a ProCam rendelkezik watchOS alkalmazással, amely pontosan annyit tud, hogy az exponáló gombot nem a telefonon kell megnyomni, hanem az órán, így nem mozdul be a telefon.

A végeredmény nagyjából arra jó, hogy kicsiben átküldjük valakinek, hogy megmutassuk, milyen szép a Hold ma este. Az iPhone segítségével egyelőre nem fogunk díjnyertes fényképet készíteni. Néhány éve volt szó arról, hogy az Apple megpróbálja a gépi tanulást használva az iPhone készüléket alkalmassá tenni az égbolt fotózásra, de a terület összetett, mert a témák messze vannak, általában kevés fényük jut el a Földig, a telihold esetén viszont túl sok. Nyilvánvalóan nem megoldhatatlan a feladat, de jelenleg ennyire futja az iPhone tudásából.

Egy tükörreflexes digitális fényképezőgép esetén a beállítások széles köre nyomán akár állvány nélkül is lehet szép képet fotózni a Holdról, és ott a fényérzékenységet lehet olyan mértékben állítani, hogy ne égesse ki a Hold a képet, hanem látszódjanak a részletei. Cserébe azonban azt is megfigyelhetjük, hogy az a téma, amit meg akartunk örökíteni, vagyis a különlegesen megvilágított felhőzet a teliholddal, sajnos elvész, mert az érzékenység visszavételével a felhők által visszavert fény már nem éri el a küszöbértéket, így ezen a fotón olyan, mintha nem is lennének felhők az égen, csak a telihold egymaga.



© MacMag.hu | Cikk és fényképek: Birincsik József - 2022. szeptember 11-12.

 



 

     Keresés a lap tartalmában a Google motorja segítségével: