Az egydolláros cégvezetők

Steve Jobs, az Apple ügyvezetője és Eric Schmidt, a Google első embere évente egy-egy dollárt keres hivatalosan. Az Egyesült Államokban új divat lett, hogy a cégek csúcsvezetői jelképes fizetésért dolgoznak, és manapság nem az a nyerő, ha valaki sokat keres, hanem az mutat be egy jó vezetőt, ha jelképes összegért dolgozik. Jobs és Schmidt csak két ilyen ember az új amerikai vezetői divat képviselői közül.

Richard Kinder, a houston-i energia továbbítási és tárolási cég, a Kinder Morgan ügyvezetője nem szegény ember. De mióta 1997-ben megalapította a céget Bill Morgan társaként, évi egy dolláros fizetést kap, és lemondott minden bónuszról, jutalomról, részvényopcióról. Nem használ céges repülőgépet vagy magán sofőrt az autójában. A társadalombiztosítást is maga fizeti a cége helyett.

Aki aggódna a sorsáért, annak jó tudni, hogy Mr. Kinder nyugodtan éldegél a 24 millió darab Kinder Morgan részvényének osztalékából, ami nagyjából évi 60 millió dollárt fizet a számára. A részvény árfolyama az elmúlt évtizedben gyakorlatilag folyamatosan növekedett egészen 106 dollárig a cikk születésekor, és ez a növekedés egyúttal vagyonosodáshoz is segítette Kindert. "Minden fizetésem a cégben nyújtott teljesítményemből ered, hiszen ez határozza meg a részvényárfolyamot. Ezért utasítottam el a garantált fizetést, a részvényopciókat és a többi juttatást. Az a filozófiám, hogy a felső vezetés akkor éljen jól, ha a cég is jól él."

Abban az érában, amikor dollármilliárdos ügyvezetői juttatások kerülnek kifizetésekre a részvényesek dühét kiváltva, néhány eltökélt cégvezető inkább az egydolláros fizetést választotta. Az S&P500 részvényindex nyolc igen komoly cégének ügyvezetője mindössze évi egy dollár fizetéssel beérte 2006-ban - derül ki az Equilar nevű piackutató cég elemzéséből. A legismertebbek közülük Steve Jobs az Apple-től és Eric Schmidt a Google-től.

A többiek James Rogers a Duke Energy-től, Richard Fairbank a Captial One Financialtől, Terry Semel a Yahoo-tól, illetve John Mackey a Whole Foods Market cégtől, aki 2007. januártól léptette életbe az 1 dolláros fizetését. Jerrold Perenchio a Univision Communications-től és William Ford, Jr. a Ford Motor-tól szintén nem kapott fizetést 2006-ig, amikor is nyugdíjba vonultak a munkából.

Mi a közös a vonása a piac ilyen különböző területein szereplő vezetőknek? Erős hit a felelősségben, szenvedély az üzlet iránt és kockázatvállalási hajlam - és persze egy egészséges mennyiségű egó. "A gesztus lényege, hogy a vezető amolyan fő-alkalmazottnak tekinti magát, és azt az elvet követi, hogy a cég sorsa az ő sorsa is egyben" - mondja Dr. Kerry Sulkowicz, a Boswell Group alapítója, amely a magas beosztású vezetők pszichológiai tanácsadásával foglalkozik. "Természetesen ez lehet kétélű kard is, mert azáltal, hogy nem kérnek fizetést, demonstrálják a jólétüket is."

A mostanság megszaporodó alacsony fizetésű ügyvezetés divatja nem újszerű dolog. Lee Iacocca teremtett ezzel precedenst 1978-ban, amikor a Chrysler ügyvezetője volt. Felismerve, hogy az autógyártó súlyos anyagi gondokkal küzd, Iacocca kirúgta a vezetőséget, és az autóipari dolgozók szakszervezetét is rávette a fizetés csökkentésekre. Hogy példát mutasson, saját fizetését is évi egy dollárra csökkentette. Öt évvel később, kormánysegítséggel, a cég visszanyerte pénzügyi egészségét.

Manapság a Fordnál dolgozó William Ford Jr. vette át az Iococca-féle megoldást: 2001. és 2006. között nem vett fel fizetést annak érdekében, hogy elősegítse a bajbajutott cég pénzügyi talpraállítását. Kinderrel ellentétben Ford elfogadta a részvényopciókat és egyéb kompenzációkat 10,5 millió dollár értékben 2006-ban, és emellett 6,3 millió általános részvénye, és 3,4 millió B osztályú részvénye is volt.

De manapság az egy dolláros vagy annál kevesebb fizetés olyan cégeknél válik általánossá, amelyeknek jól megy az üzlet. Steve Jobs az Apple-nél és Eric Schmidt a Google-nél a legnagyobb sikertörténeteket mondhatják magukénak eddigi életművükkel, így náluk az egy dolláros fizetés jelentése megváltozott. Amikor Iacocca minimalizálta a fizetését, azt is közölte a beosztottjaival, hogy a túlélésért vívnak. Mostanság viszont Steve Jobs azt az üzenetet küldi a részvényeseknek, hogy a vezetés csak akkor fog pénzt keresni a cég teljesítményéből, ha az a részvényesek számára is gyümölcsöző. A vezetés és a részvényesek ellentétei így válnak békességgé a profit iránti közös érdek fényében. "Régebben más volt a klíma az ügyvezetők számára az ország gazdasági életében" - mondja Sulkowicz. "Most sokkal nagyobb a hangsúly a vezetők megbízhatóságán és teljesítményén, és a fizetésről való lemondás igen erős állásfoglalás a részükről."

Az új üzenet kiengesztel bizonyos csoportokat, de nem mindenkit. Az idei éve AFL-CIO eseményen 54 szakszervezet támadta Steve Jobs kompenzációját az egy dolláros fizetés ellenére. A szakszervezet befektetői tagozata benyújtott egy javaslatot az Apple-nél, illetve több más cégnél is arra vonatkozóan, hogy minden évben szavazzanak az ügyvezetők nem kötelező érvényű fizetéséről. Ennek célja, hogy a részvényesek döntsék el, hogy a fizetés nélküli ügyvezetők kompenzációi arányban vannak-e az általuk jogosnak megítélt fizetéssel.

A szakszervezet elsősorban a Jobs számára megadott részvényopciókat kifogásolja, különösen azt követően, hogy azok törvény előtti állapotát is megkérdőjelezték. "A gesztus langyosnak és életlennek tűnik, de ez csak a látszat" - mondja Daniel Padrotty, az AFL-CIO befektetési elnöke. "A részvényopciók elfedik a valódi számokat és ostobának tekintik a befektetőket. Az Apple esetében ez még inkább aggályos a részvényopciós visszaélések miatt."

Az Apple igazgatótanácsa elutasította a javaslatot. "Az igazgatótanács nem hisz az irányadó szavazás vezetést javító hatásaiban" - mondja a cég állásfoglalása. "Ehelyett rontaná a kompenzációs megbízott lehetőségeit a legkiválóbb képességű vezetők méltányolásában és megtartásában."

Graef Crystal szakértő és tanácsadó azt mondja, az egy dolláros ügyvezetők motivációja minden esetben eltérő, de némelyikük számára a gesztus keveset jelent. "Nem sajnálom például Richard Fairbanks-et, a Capital One egy dolláros ügyvezetőjét, és nem szerveznék a javára jótékonysági koncertet" - mondja Crystal. A részvényesek 37%-a ugyanis elfogadta a kompenzációjával kapcsolatos irányadó indítványt, amely arra utal, hogy sokak szerint többet keres fizetés nélkül, mint amennyit megérdemelne fizetésként a munkájáért.

Az egy dolláros klubba való legújabb belépő John Mackey a Whole Foods-tól, aki novemberben jelentette be, hogy a rendszeres havi bér helyett teljesítmény alapú fizetésre vált át, mert véleménye szerint már eleget keresett. "Továbbra is a Whole Foods-nál szeretnék dolgozni, de nem a pénzért, amit keresek, hanem azért, mert remek dolog egy ilyen nagyszerű céget irányítani, és hiszek abban, hogy a világot egy jobb hellyé tehetjük" - mondta Mackey egy nyilatkozatában. "Ötvenhárom éves vagyok, és elértem az életemben egy olyan pontot, ahol nem akarok többé pénzért dolgozni, csupán a munka öröméért, mert most a cégem szolgálata a legfontosabb szívügyem."

Akármi is a motiváció, az egy dolláros vagy kevesebb fizetés mindenképpen egy üzenet. Hogy ezt hogyan fogadják, annak függvénye, hogy a vezető mennyire jól tudja menedzselni magát. "Nem az egy dolláron múlik a dolog, hanem azon, hogy hogyan viselkedik az illető és mit ad át a cégnek - ez a fő különbség. Néhányak számára a dolog önbálványozást jelent. De ha mindez őszinteségbe van csomagolva, és a vezető tényleg kiváló munkát végez, jól fogadhatják a dolgozók és a részvényesek is."

Források: BusinessWeek, Bloomberg, 10Q Detective, Techbusy, SpeakDollars.com

 



 

     Keresés a lap tartalmában a Google motorja segítségével: